Veszprém Megyei Múzeumok Baráti Köre Néprajzi Szakcsoportja

2011. január 25. kedd 16 óra

Laczkó Dezső Múzeum (Veszprém, Erzsébet sétány 1.)

Beszélgetés Wöller Istvánnal

beszélgetőtárs: Lackovits Emőke néprajzkutató

Wöller István a Veszprém megyei malomtörténeti és malomipari kutatások „atyja” 1929-ben, családjában tizedik gyermekként született Gétyén. A szorgalmas, kitartó munkát, a fegyelmet, az elkötelezettséget, a szolidaritást az elszántságot, a lemondani tudás képességét és az empátiát egy nagycsalád tagjaként már gyermekként elsajátította. Mindezeknek úgy lett birtokosa, hogy tudatosan nem mérte fel jelentőségüket, hiszen ezek természetes életformát jelentettek a sokgyermekes családban. A gépek iránti érdeklődése gyermekkorában jelentkezett. A malmot titokzatos mesevilágnak tartotta és úgy kezdett hozzá kutatásához, mintha Lambrecht Kálmán 1915-ben megjelent felhívásától nem telt volna el közel öt évtized.

1947-ben lett kovácstanuló, amely szakma sokoldalúságával ragadta meg képzeletét. 1951-ben érettségizett, majd 1954-től a Malomipari Vállalat veszprémi üzemében kezdett el dolgozni. 1962-ben került a Veszprém Megyei Malomipari és Terményforgalmi Vállalat műszaki osztályára, majd 1965-től 1988-ig a karbantartó üzem élén állt. Ebben a beosztásában jó lehetősége nyílt arra, hogy a malmokkal kapcsolatos műszaki ismereteit gyarapítsa. Időközben, 1969-től nagy odaadással, szenvedéllyel és igazi elhívatottsággal kezdett neki malomtörténeti gyűjtő- és kutatómunkájának, amelynek eredményeként nemcsak felkutatta és felkereste a hajdani malmokat, molnárokat, lejegyezve emlékeiket, feltárva az akkor már gyakran pusztulásnak indult malmok történetét. Ugyanakkor a még meglévő, enyészetnek induló tárgyi emlékeket ugyancsak szívós, kitartó munkával gyűjtötte össze. A dokumentumok, a visszaemlékezések és a tárgyi emlékek együtteséből született meg az a páratlan malomtörténeti kutatási eredmény, amely Wöller István munkásságát elévülhetetlenné tette.

Elmondható, hogy Ő az a kutató, aki mindent tud a malmokról és működésükről, a molnárok életéről, munkájáról. Még kimondani is meglepő: hatszázkét malmot helyszínelt! Mintegy ezerkétszáz személyt kérdezett meg! Imponáló adatok! Az általa gyűjtött, lenyűgöző értékű anyag egy jelentős részét feldolgozta, más részét pedig múzeumoknak adta át. Amikor malmokkal kapcsolatos adatokra, ismeretek széleskörű alkalmazására van szükség, a muzeológusok is Wöller Istvánt keresik meg, aki mindig önzetlenül segít mindenkinek. Nemcsak Veszprémben, hanem az országban bárhol. Az Ő szakmai útmutatásával készült a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban a Bakony-Balaton-felvidék Tájegységben a nyirádi malom is.

1988-tól az örvényesi vízimalmot vezette mint malomtörténeti múzeumot. Emlékezetes mindenki számára az a felkészültség, nagy tudás, amellyel a malom történetét, működését és a molnárok életvitelét bemutatta. Mindössze néhány esztendeje vált csak meg kedves, szívéhez különösen közel álló munkahelyétől és ment most már ténylegesen nyugdíjba, de nem nyugalomba! Kutatásának eredményeit több könyvben, TKM-kiadványban tette közzé, de még hatalmas anyag vár feldolgozásra. Azonban nem csupán a malmokkal kapcsolatos publikációi figyelmet érdemlőek, hanem a leventesors megpróbáltatásairól írott könyve is, amely szépírói erényeiről ad képet. Ebből a kötetből, amely a Szerző naplójegyzeteire épült, megismerhetjük egy tizenöt esztendős legényke világlátását, a háború borzalmait egy gyermek élményein keresztül, de bepillanthatunk a család életébe, a gyermekkor élményeibe és egy igazi nagycsalád mindennapjaiba, amely biztos útravalót, tartást, becsületet, helytállást adott a felnövekvő nemzedékeknek.

Előadásában életének meghatározó eseményeiről, kutatásairól, malomtörténeti feldolgozásairól és szépírói tevékenységének ihlető erejéről, az írás kényszeréről, szépségéről, felszabadító erejéről fog beszélni, éreztetve mindnyájunkkal azt a különleges erőt, amely erre az útra vezette Őt és azt a szeretetet, amely nélkül örömteli, eredményes munka elképzelhetetlen.

S. dr. Lackovits Emőke
szakcsoport vezető

Kedves Tagtársak!

Egyesületünk decemberi közgyűlése megváltoztatta az alapszabályt. A leglényegesebb változás, hogy a nevünk Veszprémi Múzeumegylet lesz ezentúl. Ennek oka a megyei múzeumhálózatnak az utóbbi években történt szétesése és a Veszprém Megyei Múzeumok Baráti Köre név félreérthetővé válása. A bírósági bejegyzés után az új nevet fogjuk használni.

Regenye Judit