Veszprém Megyei Múzeumok Baráti Köre, Néprajzi Szakcsoport

2009. április 21. kedd 16 óra

Egyház és modern társadalom viszonya. A budapesti reformátusok példája

Dr. Kósa László előadása

Laczkó Dezső Múzeum (Veszprém, Erzsébet sétány 1.)

Dr. Kósa László akadémikus, egyetemi tanár 1942-ben Gyulán született. Itt érettségizett a gimnáziumban 1960-ban, de mint lelkészcsaládból származó fiatalnak, két esztendőt fizikai munkásként kellett dolgoznia, míg felvették az ELTE Bölcsészettudományi Karára. 1967-ben végzett, majd tudományos kutatóként dolgozott 1980-ig a MTA Néprajzi Kutatócsoportjánál. 1981-ben került oktatónak az ELTE Művelődéstörténeti Tanszékére, amelyet professzorként 1987-től vezetett. 1994-től az ELTE BTK Történettudományi Doktori Iskola művelődéstörténeti programjának vezetője. 1998-ban lett az MTA levelező-, majd 2007-ben pedig rendes tagja.

Főbb kutatási területe: életmód és mentalitás, tudománytörténet, természettörténet, egyháztörténet a 19–20. századi Magyarországon. Mintegy 200 tanulmány és 40 önállóan, illetve társszerzővel írt, továbbá szerkesztett és sajtó alá rendezett kötet szerzője.

Előadásának alapjaként a Reformátusok Budapesten (Bp. 2006.) című kétkötetes, közel kétezer oldalas munka szolgál, amelyet tanítványaival együtt írt, szerkesztett és amely hatalmas, egyedülálló, monografikus igénnyel megírt tanulmánykötet, a laikus felekezettörténet példája. Ez a hatalmas összefoglaló munka azért rendkívül fontos, megkerülhetetlen és különleges szerepet játszó a magyar református egyháztörténetben, mert benne a magyar reformátusság története, gyülekezeti és hitélete megpróbáltatásaival, helytállásával, megmaradásának csodájával egyaránt benne foglaltatik. Egyedülálló vállalkozás, olyan alapmunka, amelynek ismerete nélkül ettől kezdve nem lehet magyar református egyháztörténetet írni. Ugyanakkor mélyen elgondolkoztató a kötet minden tanulmánya. Tükröt tart a magyar református egyház és társadalom elé. E példa nélküli vállalkozás olvasásával nyomon követhető a református közösségek története, élete, a társadalomban, a művelődésben, az oktatásban, a kulturális életben és a tudományban való szerepvállalása, elfoglalt helye, betöltött küldetése. Képet ad az összetett magyarországi felekezeti viszonyokról, rámutat a két világháború közötti virágkor pezsgő vallási, hitbuzgalmi, egyháztársadalmi életére, a nagy lendületű megújhodásra, vallási ébredésre és az önazonosság erősítésének lehetőségeire. Rávilágít a háború után a református egyház perifériára szorulásának folyamatára, a társadalom új gondjaira, súlyos, megoldatlan kérdéseire, a válaszadás képtelenségére és a hitélet kereteit tágító törekvések megfojtására.

Nagy Gáspár írta, hogy: „A költőnek emlékeznie és látnia esküdt kötelessége!”

Talán nem tévedek, ha ezt a kutatóra is érvényesítve, mondom: A kutatónak látnia, láttatnia, emlékeznie és emlékeztetnie ugyancsak esküdt kötelessége. Kósa László professzor úr életpályája és életműve ezt ékesen bizonyítja.

S. dr. Lackovits Emőke szakcsoportvezető