Veszprémi Múzeumegylet

2012. január 31. kedd 15.30

Laczkó Dezső Múzeum (Veszprém, Erzsébet sétány 1.)

A Balaton-felvidék jellegzetes építészete és továbbélésének lehetőségei

Előadó:

Dr. Szűcs Endre
építész

HITVALLÁS

Az egyik legkedvesebb építészem, Medgyaszay István így ír művészi hitvallásáról: „A népek világküzdelmében csak erős és eleven kultúrával tarthatjuk felszínen magunkat. Ebben érintkezik a nemzeti cél a magasabb – örök – emberi céllal. Az eleven kultúra nem élősködik az idegen, elmúlt korok művein, hanem alkot újat, a maga életéből, a maga lelkéből valót. Alkossunk hát mi is újat, a mi életünknek valót, a mi népünk formakincséből és formáljuk azt a mi lelkünk szerint.”

Kezdő éveimben, a sok kamaszos tétovaság után a műemlékvédelemben éreztem azt a megnyugtató kapaszkodót, ami átsegít a kezdeti bizonytalanságon. Ez a kapaszkodó egy meleg kézfogássá, majd egy életre szóló kapoccsá vált.

Régi korok építészetének bűvöletében, annak tudatában, hogy mi valamennyien, hasonlóképp gondolkozók egykor Kós Károly varjúvárából bújtunk elő, fél szemmel mindig Makoveczet figyelve, de igyekezve őt szolgaian nem utánozni. Tudatosan csinálom, amit csinálok.

A műemlék-helyreállításoknak és a meghatározó műemléki környezetben tervezett új épületeknek köszönhetem azt az alázatot, ami visszatart a high-tech és az egyéb nagyvilági hívságok sokszor nagyon ingerlő csábításának.

Valamennyi családi házamat igyekeztem a hazai talajba gyökereztetni, segítségül hívva vagy a környezetre jellemző népi építészeti hagyományokat, vagy a honi világszínvonalú szecessziót, vagy a kisvárosi eklektikánk esetlen báját

A 70-es években ez nehezebben ment, aztán egyre inkább posztmodernné, neoeklektikussá váló világunkban én is elszemtelenedtem, egyre bátrabban csináltam azt, amit valójában mindig is szerettem volna.

Én nem népi építészeti elemeket alkalmazok modern házakon, hanem bátran építek hagyományőrzőn, de finom gesztusokkal a ma épített voltát mindig próbálom érzékeltetni.

Dr. Szűcs Endre
Dr. Szűcs Endre