Hívő vagy hitetlen? Római kori vallási emlékek a Balaton-felvidéken.

Az Ars Sacra Fesztivál és Kultuális Örökség Napjai programsorozat keretében tárlatotvezet és előadást tart Csirke Orsolya régész. 

A régészeti park római kori Kőtárában a Veszprém megyében előkerült antik faragott emlékek legszebb darabjait mutatjuk be a látogatóknak. A Lapidáriumban három tematikus csoport mutatkozik be: Római kori síremlékek – Istenvilág – Építészeti tagozatok. Az előadás keretében a római vallási faragott emlékeket járjuk körbe. Közöttük az ajkai és a csajági szentély-együttest, Jupiter-nek, Juno-nak, Neptunus-nak, Nemesis-nek, Silvanus-nak szentelt oltárt, a balatonfőkajári Diana és a tüskevári Mithras domborművet, és építési táblákat.

A Római Birodalom nagyobb városaiban a capitoliumi triász – Jupiter, Juno és Mineva – számára szentélyeket emeltek. A szentélyeken belüli cellákban helyezték el az életnagyságnál nagyobb, általában ülő testtartásban ábrázolt istenszobrokat. A nekik ajánlott oltárok szentélyekben és szentélykörzetekben kaptak helyet.

A Pannoniában igen népszerű Mithras-kultusz szentélyeivel táborokban és civil környezetben is szép számmal találkozhatunk. A háromosztatú szentélyek legmélyebb része a középső volt. Itt kapott helyet a kultuszkép, a bikán győzedelmeskedő isten alakja. A szentélyekben helyezték el a fogadalmi oltárokat is.

Neptunusról, a tenger és a vizek istenéről két oltáron emlékeztek meg (Nagyvázsony, Zalaapáti). A nagyvázsonyi kő fejezetén kifaragott halászó jelenet, egyrészt megőrizte a római hajóformát, másrészt az egykori balatoni halászathoz adalékul szolgálhat.

A bor, mámor és jókedv istenének latin változata, Liber Pater töredékes szobra a csajági szentélyből ismert.

Diánának, a vadászat istennőjének szobrait és reliefjeit szabadban vagy házi szentélyekben állították fel. Fortuna-Nemesisre egy házi szentély számára szánt márványfej utal Balácáról.

Silvanusnak, a Pannoniában egyébként nagyon kedvelt istennek két emléke ismert a Balaton körzetéből. Az egyiket a házi (Silvanus Domesticusnak – Tüskevár), a másikat az erdei Silvanusnak (Silvanus Silvestrisnek – Királyszentistván/Litér) ajánlották.