Címlap
Kiállítások
Programok, rendezvények
Hírek
Saját kiállítóhelyeink:
Veszprém
- Laczkó Dezső Múzeum
Veszprém
- Bakonyi Ház
Veszprém
- Tanulmányi Raktár
Veszprém
- Tűztorony
Veszprém
- Hősök Kapuja
Könyvesház
Pályázatok
Múzeumpedagógia
Képzések
Adatbázisok
Lezajlott
rendezvényeinkről
Veszprém megyei kiállítóhelyek, látnivalók:
Nemesvámos - Baláca
Villa Romana Baláca
Kővágóörs - Pálköve
- Bajcsy-Zsilinszky Endre Emlékház
Tihany
- Szabadtéri Néprajzi Múzeum
Badacsony
- Egry József Emlékmúzeum
- Szegedy Róza Ház
Nagyvázsony
- Szabadtéri Néprajzi Múzeum
Untitled Document

100 esztendeje született Vajkai Aurél néprajztudós

Emlékkiállítás

A kiállítás rendezője: S. dr. Lackovits Emőke néprajzkutató
Installáció: Kulcsár Ágnes
Fotó: Oszkó Zsuzsa
2003. május 14. - 2004. március
Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém

A magyar néprajztudomány egyik meghatározó egyéniségének ebben az esztendőben ünnepeljük századik születésnapját. Ebből az alkalomból kerül sor a Laczkó Dezső Múzeumban a tudós munkásságát bemutató Emlékkiállításra, amely május 14-én nyílik meg és a jövő esztendő márciusáig lesz látható. Ebben a kiállításban az ünnepelt készítette fényképekkel és az általa gyűjtött néprajzi tárgyakkal, továbbá gyűjtőnaplóival, valamint munkafotóival, és nem utolsó sorban nagyszámú tudományos publikációi közül a legjelentősebbeknek ítélt címoldalával mutatjuk be a hagyományos népi műveltségnek mindazon területeit, amelyeket kutatott, amelyekkel foglalkozott, így tisztelegve életműve előtt.
Vajkai Aurél Kolozsvárott született, Kassán nevelkedett, Budapesten jegyezte el magát a néprajztudománnyal, munkássága pedig Veszprémben teljesedett ki. Hatalmas életműve döntően a Bakonyhoz és a Balaton-felvidékhez kapcsolódik. Életének legfontosabb helyszínei: Kolozsvár - Kassa - Budapest - Keszthely - Kolozsvár - Veszprém - Balatonalmádi - Budapest. A néprajzhoz Györffy Istvánnal, Bátky Zsigmonddal, Visky Károllyal és Palotay Gertrúddal való ismeretsége majd barátsága révén került igazán közel, orvosi hivatását néprajzkutatóira cserélve. A néprajztudománynak alig akad olyan területe, amellyel ne foglalkozott volna, beleértve a tudománytörténetet és a módszertant is. Jankó János után a térségnek és a 20. századnak legfáradhatatlanabb, legsokoldalúbb kutatója volt. Munkái friss, újszerű, ma is példaként szolgáló, követendő szemléletről tanúskodnak. Életműve öt könyvet, 428 tanulmányt, közleményt, 69 könyvismertetést, valamint 800-nál több zenekritikát foglal magába, ugyanis nemcsak kutatónak, hanem zenekritikusnak is kitűnő volt, maga is jól hegedült, sőt, diákkorában karmesternek készült. Sokrétű, gazdag életművéből kiemelkedik Szentgál monográfiájának két kötete, amelyben a nagy múltú kisnemesi közösség anyagi és szellemi műveltségét mutatja be, elemzi. A munka a korszerű néprajzi monográfia-írás alapművének tekinthető.
Érthetően, élvezetesen írt, a kultúrát soha nem mozaikszerűen, hanem teljességében látta és láttatta, rávilágítva az összefüggésekre, soha nem hagyva figyelmen kívül a jelenségek és tárgyak mögött az alkotó embert: "...az élet sokoldalú, semmit sem lehet önmagában figyelni, legfőképpen nem az embert. A szűkebb-tágabb földrajzi és emberi környezet, a társadalmi helyzet alakító erejéről soha sem szabad megfeledkeznünk. S hogy jól ítélhessük meg, nagyon sokat kell gyűjtenünk, mert a megfigyelés és az adatközlés adják a kutatások alapját, és erre az alapra kell felépítenünk a szintéziseket..." (1937.) Az általa megfogalmazottakról tanúskodnak művei, a feldolgozásainak alapul szolgáló több tízezernyi cédulaanyag és a harmincezernél több fényképfelvétel. Mindezek felbecsülhetetlen értékűek és azt igazolják, hogy számára a néprajz minden területe egyaránt fontos volt, semmit nem hagyott veszendőbe menni: "A néprajzi gyűjtést nem lehet betervezni. Ami romlik, ami pusztul, oda kell menni. Bevinni vagy lefényképezni, lerajzolni, leírni..." (1986.) Abban az időszakban dolgozhatott, amikor a hagyományos paraszti társadalom csaknem minden jellemzőit, a paraszti élet minden mozzanatát megfigyelhette, vizsgálhatta. Kifogyhatatlan munkakedvvel végezte mindezeket, évente száz-százötven napot (négy-öt hónapot!) töltve terepmunkával. Kerékpárral járta be többször Veszprém megye földrajzi tájait, de az egész országot is.
Kiváló megfigyelő volt: az apró részletek, az emberi mozdulatok, reagálások, az árnyalatnyi finomságok nem sikkadtak el nála, mind-mind bekerültek gyűjtőnaplóiba. Vizsgálataiban különös figyelmet szentelt a lélektani szempontoknak, az egyén és az egyéniség szerepének, jelentőségének: "A közösség egyetlen látható és jól megragadható eleme az egyén; az egyéni tulajdonságok pontos leírása az egyetlen helyes mód a közösség életfelfogásának helyes ábrázolására, feltéve, ha a kutató ért az esetlegességek, sőt még a feltűnő ritkaságoknak is a közösség arculatába való igaz beillesztéséhez." (1940.)
Elsőként írt tanulmányt a paraszti szőlőművelésről, amely történeti adatai mellett munkaeszköz-történeti adatokban ugyancsak bővelkedő. Különösen kiemelkedőek építészeti kutatásai, amelyek a mai napig alapmunkáknak számítanak, de ide sorolható a házbeli életet vizsgáló tanulmánya is, amely újszerűségével, a háznak, mint élő egységnek az elemzésével úttörő munka. Veszprém megye szabadtéri kiállítóhelyeit bemutató sorozata máig nélkülözhetetlen. A kartografikus és a funkcionalista elemzésekhez ugyancsak alapvizsgálatokat végzett el. Feldolgozásaiban a történeti szempontok sem szorultak háttérbe. A népi orvoslással kapcsolatos munkáiban pedig az orvos és a néprajzkutató egyszerre szólalt meg.
Kiváló volt muzeológusként is. Különös érzékenységgel figyelte a paraszti élet tárgyi világát és annak változását. A hagyományos életmód tárgyait fáradhatatlanul gyűjtötte, sokszor a legkülönbözőbb helyekről szedve össze és mentve meg azokat az enyészettől az utókor és a tudomány számára. Ezrekre rúg az általa gyűjtött néprajzi tárgyak száma, amelyeket kivétel nélkül nyilvántartásba vett. Köteteket töltenének meg az általa beleltározott műtárgyak, műtárgy együttesek.
Nagyszámú kiállítás is fűződik nevéhez, amelyet muzeológusi tevékenysége fontos területének tartott. Munkásságának értékes részét alkotja a néprajzi ismeretterjesztés.
Elkötelezett ember maradt egész életében, haláláig hűséges a néprajz és a magyar muzeológia ügyéhez.

S. dr. Lackovits Emőke néprejzkutató

 

 

Laczkó Dezső Múzeum titkárság
8200 Veszprém, Török Ignác u. 7.
tel: +36-88-564-310 +36-88-564-311 +36-88-789-791
fax: +36-88-564-321
e-mail: titkar@vmmuzeum.hu
info@vmmuzeum.hu

Ha Ön nem levélszemétküldő (spammer), akkor semmi esetre se írjon levelet a következő címre: csapda@vmmuzeum.hu

English Magyar Deutsch