Címlap
Kiállítások
Programok, rendezvények
Hírek
Saját kiállítóhelyeink:
Veszprém
- Laczkó Dezső Múzeum
Veszprém
- Bakonyi Ház
Veszprém
- Tanulmányi Raktár
Veszprém
- Tűztorony
Veszprém
- Hősök Kapuja
Könyvesház
Pályázatok
Múzeumpedagógia
Képzések
Adatbázisok
Lezajlott
rendezvényeinkről
Veszprém megyei kiállítóhelyek, látnivalók:
Nemesvámos - Baláca
Villa Romana Baláca
Kővágóörs - Pálköve
- Bajcsy-Zsilinszky Endre Emlékház
Tihany
- Szabadtéri Néprajzi Múzeum
Badacsony
- Egry József Emlékmúzeum
- Szegedy Róza Ház
Nagyvázsony
- Szabadtéri Néprajzi Múzeum
Untitled Document

Térjünk a tárgyra!

100 éves a Laczkó Dezső Múzeum
Jubileumi kiállítás


A kiállítás rendezője: V. dr. Fodor Zsuzsa megyei múzeumigazgató
Installáció: Kulcsár Ágnes
Fotó: Oszkó Zsuzsa
2002. március 14. - állandó kiállítás
Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém
A nemzeti újjászületés korszakának egyik legjelentősebb alkotása a Magyar Nemzeti Múzeum létrehozása volt 1802-ben. Az ország első ilyen kulturális intézményének száz éves évfordulóján már jó néhány vármegye saját múzeummal büszkélkedhetett. A századelőn tartott még a honfoglalás ezer éves jubileuma körüli lángoló érzés a magyar föld és annak értékei iránt, s hatott a fejlett európai gyakorlat, amelyben még a kisebb települések lakossága is múzeumok, képtárak, történelmi arcképcsarnokok létesítésével fejezte ki érzését, kegyeletét múltja emlékei, nemes tradíciói iránt.

Ez az érzés és ez a példa feltartóztathatatlan erővel nyitott utat immár Veszprém vármegyében is a múzeum ügyének, és határozottan vezetett el előbb a Veszprémvármegyei Múzeum Egylet, majd a Veszprémvármegyei Múzeum megalakításához. Ha kellően szilárd lett volna az elhatározás a vármegyei múzeum eszményének megvalósítására, úgy már 1873-ban megkezdődhetett volna a múzeumalapítás nagy munkája, benne foglalva a megye területén már akkorra előkerült nagyszámú lelet összegyűjtését és bemutatását "az értelmesebb, s tudnivágyó nép számára".

Szerencsére, a század eleji utódok átvették e fontos kulturális intézmény megteremtésének gondolatát, s izgatottsággal vegyes lelkesedéssel, szellemi erővel, nagylelkű pénzbeli és tárgyi adományokkal transzformálták át az ideát napi gyakorlattá. A Veszprémvármegyei Múzeum Egylet 1902. november 30-i alakuló közgyűlésén részt vett egyházi, közéleti és magánszemélyek őszinte érdeklődésükről, szeretetükről, áldozatkészségükről és buzgalmukról tettek tanúbizonyságot a vármegyei múzeum ügye iránt. Magával ragadó a városi és a megyei sajtó csaknem mindennapos tudósítása a tagok számának bővüléséről, a leletek, műtárgyak, könyvek és a múzeumra fordítandó pénz gyarapodásáról. Mindenki, aki csak tett valamit, a saját nevén szerepelt, nyíltan felvállalva, sőt hirdetve e nemes üggyel való azonosulását. Soha ennyi szellemi partner, soha ennyi barát, soha ilyen összeforrott nagy család! Mint egy hömpölygő folyó, olyan erős sodrásúvá lett ekkorra a mozgalom.

Attól kezdve, hogy a vármegye rendkívüli közgyűlése 1903. március 10-én megalkotta a vármegyei múzeum szabályrendeletét, a május 4-i közgyűlés pedig a múzeum szervezeti és személyi kérdéseiben határozott, már egészen konkrétan lehetett látni ezt a kiállítást megcélzó "építési" folyamatot. Boldog tudattal lehetett készülni a megyeháza második emeletén 1904. november 6-án megnyílt tárlatra, szembesítve az "építőket" a kiállított tárgyakkal, a nemes hozzájárulást a bemutató valóságával. Akkor, ott a szívekben és lelkekben csordultig telítődött a honi öntudat, s mindenki tudta, hogy a múlt értékeinek őrzéséért, a jövőbe mutató példa kedvéért, az önbecslésért minden eddigi, ez irányú cselekedet helyénvaló volt.

Ha nem is tárgyak, anyagiak odaadásával, de szakmai tudásuk legjavával, a roppant értékek tudatának felelősségével, ugyanakkor hasonlóképpen lelkes szívvel és örömmel fogtak hozzá a kései utódok az első igazgatóról, Laczkó Dezsőről elnevezett múzeum munkatársai ahhoz az "építőmunkához", amely a száz éves múlttal rendelkező, a 21. századba lépett múzeum jubileumi nagy kiállításának létrehozását célozta. Most arra irányult minden törekvés, hogy a szűkös lehetőségek ellenére érzékeltessük, mivé terebélyesedett az a múzeumi anyag, amit a jeles elődök megalapoztak, milyen kincsekkel, csodákkal, értékekkel bővült a megye kulturális életének egyik vezető intézményévé lett múzeum.

A tárgyaké itt a főszerep, amit a válogatás sajátos módjával is kifejezünk. A régészeti, néprajzi, történeti, képzőművészeti, iparművészeti, irodalomtörténeti gyűjteményekből, a könyvtár és az adattár gazdag anyagából négy nagy csoportba rendeztük a tárgyakat, dokumentumokat, fotókat.

A "Sorozatok, tárgycsoportok, tucattárgyak" témakörhöz a kiválasztott tárgyakat funkciójuk, formai, tartalmi jellemzőjük alapján rendeztük sorba, utalva a mennyiségre, amely komoly számbeli méreteket ért el a mögöttünk hagyott 100 esztendő alatt.

A Laczkó Dezső Múzeumban jó néhány olyan tárgyat őrzünk, amelyek országosan is unikális daraboknak számítanak, nélkülük hiányosabb ismereteink lennének országunk történetét illetően. De kisebb földrajzi egységünkből, megyénkből is rendelkezünk olyan kincsekkel, amelyek az adott korból itt egyedülállóak. Ezek, és a szakember által különlegesnek tartott tárgyak alkotják a "Ritka, egyedi, különleges" tárgyak csoportját.

Míg eddig a tárgyak funkciója, egyedisége volt elsősorban a láttatás motivációja, kiállításunk utolsó termében azok megszületése, készítőik, vagy használóik személye került a figyelem középpontjába. A "Készítők, használók, fogyasztók" témakörében ezen felül azt is érzékeltetni kívántuk, hogy milyen társadalmi közeg szolgált az adott történelmi korban a tárgyak hátteréül.

Ismert megállapítás, hogy a múzeum az emberiség találkozási helye, kollektív emlékezet, egy-egy közösség megnyilvánulásának színtere, ahol az adott közösség hétköznapi és szellemi életének története, kulturális életrevalósága, valamint az a képessége tükröződik, amellyel történelmi múltját saját kora valóságához tudja kapcsolni. A múzeumi intézmény becsessége abban áll, hogy összekötő kapcsot képez a múlt és a jelen között, s saját történelmi hagyományait a jelen és a jövő számára hasznosíthatóvá tudja formálni. Erre a képességre mutat jó néhány példát a "Hagyomány, örökség" témakör utolsó kiállítási egysége. Szándékunk az volt, hogy megmutassuk, miként viszik tovább a bemutatott gyűjteményi darabok a különféle kulturális hagyományokat a múzeum falain kívülre, miként ösztönöznek továbbgondolkodásra, kinek-kinek saját tapasztalata felelevenítésére.

A kiválasztott műtárgyak a teljes múzeumi gyűjtemény reprezentatív csoportját képezik, adott szempontok alapján kiemeltek. Közöttük számos olyan tárgy van, amelyeket a látogatók már ismernek, de sok van azok közül is, amelyekről a nagyközönségnek eddig még nem volt tudomása. A válogatásnál azt is figyelembe vettük, hogy jelentősebb megyei kiállítóhelyeink karakterére is kitérjünk, s a műtárgyakkal utaljunk arra a korra, azokra a személyekre, amellyel és akikkel kapcsolatban romkertet, emlékmúzeumot vagy szabadtéri néprajzi múzeumot működtetünk.

Ezt az értéket közkinccsé kell tennünk. A Térjünk a tárgyra! című, a múzeumalapítás 100. évfordulójára készített jubileumi kiállításunkkal, valamint a kiállítás anyagát tartalmazó kötettel ezt a célt szolgáljuk.

V. dr. Fodor Zsuzsa
megyei múzeumigazgató

 

 

Laczkó Dezső Múzeum titkárság
8200 Veszprém, Török Ignác u. 7.
tel: +36-88-564-310 +36-88-564-311 +36-88-789-791
fax: +36-88-564-321
e-mail: titkar@vmmuzeum.hu
info@vmmuzeum.hu

Ha Ön nem levélszemétküldő (spammer), akkor semmi esetre se írjon levelet a következő címre: csapda@vmmuzeum.hu

English Magyar Deutsch