A kedvező
földrajzi fekvésű (utak találkozásánál fekvő) Nagyvázsony élénk kereskedelmet
lebonyolító település volt, amely a múlt században még mezővárosként hat
országos vásárnak a dott helyet. Fejlett kézművesipari központként 1848-ban
tíz céh talált itt megélhetést. A század második felében tizenkét céhnek
adott otthont e település. Gyenge termőképességű határa a szántóföldi
földművelésnek nem kedvezett, jelentős volt viszont állattartása (sertés,
birka). Mivel a vasútépítés elkerülte a települést, ezért fejlődése megtorpant,
kereskedelme visszaesett, majd a 19. század végén a gyáripar megerősödésével
kézműves ipara is lehanyatlott. A mezőváros a falvak sorába esett vissza.
Nevezetes maradt viszont pálinkafőzdéje és olajütője.
A
szabadtéri néprajzi kiállítóhelyként működő, utolsó tulajdonosáról Schumacher-háznak
nevezett épület 1825-ben épült. Oromfala vakolatdíszes: az oromcsúcs alatt
egyszerű függöny és cseppdísz, továbbá vakolatkeretes padlásszellőzők
találhatók, majd kör alakú mezőben az építés évszáma olvasható. Az oromcsúcs
alsó részét meanderszalag zárja, amelybe beékelődik az ablakok lándzsaíves
szemöldökpárkánya. A két utcai ablakot vastábla védi. Udvari homlokzatán
mellvédes, törpeoszlopos tornác húzódik, amely az utcáról és az udvarról
egyaránt megközelíthető. Innen nyílik a lakótér, minden helyiség külön
bejárattal.
Középen található a szabadkéményes füstelvezetésű konyha.
Hátsó fala elé középre építették a Bakony és Balaton-felvidék falvainak
jellegzetes hasáb alakú kemencéjét a takaréktűzhellyel (sparherd) együtt.
Előbbin főztek, utóbbiban pedig kenyeret, kalácsot sütöttek és alkalomadtán
gyümölcsaszalásra is felhasználták. A konyha első részében (pitvar) található
és vizespad a víz tárolására szolgáló edényekkel. A falitéka vagy falkászli
(falba épített kisméretű szekrény) polcain féltettebb konyhai eszközök,
tálalóedények kaptak helyet. A kemence felőli oldalon, a fazekaspolcon
cserép tárolóedények találhatók. A konyhában egy ünnepi alkalom ebédfőzésének
idejét és eszközeit mutatjuk be.
A
konyhából nyílik a kamra. Itt láthatók a nagyméretű főző- és tárolóedények,
az élelmiszerkészítés, feldolgozás eszközei, a kenyértartó rács és a lisztesláda,
valamint a kenyérsütés eszközei, továbbá szalmából készült különféle bucsérok
vagy szakajtók, mérleg, hústartó.
A hátsó szoba vagy lakószoba régiesen, sarkosan berendezett,
de itt helyezték el a takácsszövőszéket is, amellyel a szerényebb birtokkal
rendelkező gazda kiegészítő jövedelmét megszerezte: tavasztól őszig gazdálkodott,
ősztől tavaszig szőtt. Ezek a parasztiparosok egyszerre voltak gazdálkodók
és iparűzők. Helyben is, a környéken is kiterjedt kendertermesztés folyt.
A kendert takácsnál szövették meg, akinek munkaeszköze a bonyolult munkafolyamat
elvégzésére alkalmas szövőszék. A kiállításban látható takácsszövőszék
az utolsó vázsonyi takácsmesteré, Szauer Ágostoné volt, aki takácsdinasztiából
származott, régi családi és a környéken hagyományos mintákkal díszítette
szőtteseit, amelyeket még a kiállított szövőszéken készített. A szoba
berendezését alkotja az intarziás, nagyfiókos keményfa asztal, amely 1816-ban
készült és a sarokban áll. Mögötte helyezkedík el az 1858-ból való intarziás
sarokpad. Mindkettő a bejárattal átellenben, a jobb sarokban. A bejárattól
balra áll a zöldmázas, kályhaszemekből (kupa) és madaras mintájú csempékből
felrakott szemes- vagy kupáskályha. Mögötte pedig az 1878-ban készült
intarziás ágy, előtte a l9.századi, faragott háttámlájú székekkel. A bejárattól
jobbra található az 1829-ben készült fiókos láda, a szoba egyetlen tárolóbútora.
Nagyvázsony jelentős asztalos-és fazekasiparral rendelkezett, a kiállított
tárgyak ennek emlékét is idézik.
A
szobában félünnepi textíliák találhatók az asztalon, ágyon és az ablakokon.
Ünnepi alkalomra készülve, a mester nem dolgozik, csak munkaeszközei láthatók.
A falakon szentképek (Szent Család, Jézus, Mária) jelzik, hogy a család
római katolikus. Az ajtó mellé szenteltvíztartó és rózsafüzér került.
Az első szoba minden esztendőben időszaki kiállításnak ad helyt. Bemutatkozhatnak
itt az egykor e térségben űzött kézműves mesterségek mai művelői is. A
lakóépület alápincézett. A pincében a szőlőművelés és bortárolás eszközei
kaptak helyet. A ház mögötti pajtában a szántóföldi földművelés, a betakarítás
és szemnyerés eszközkészlete, valamint a gazdaságban szükséges eszközök
házilag való javítására szolgáló szerszámok (faragószék) találhatók.
A
lakóházzal szemközti istállóban egy nagyvázsonyi rézműves-dinasztia utolsó
képviselőjének, Pintér Rudolf rézművesnek teljes szerszámkészlete látható.
A rézműves edényeket készített, tetőt fedett. A bonyolult munkafolyamatokhoz
nagyszámú, változatos szerszámkészletre volt szüksége. A mesterséget kevesen
gyakorolták, s elsősorban városokban. Különlegességnek számít ez a nagyvázsonyi,
jól felszerelt műhely, nagyszámú szerszám együttesével.
S. Lackovits Emőke
|