Címlap
Kiállítások
Programok, rendezvények
Hírek
Saját kiállítóhelyeink:
Veszprém
- Laczkó Dezső Múzeum
Veszprém
- Bakonyi Ház
Veszprém
- Tanulmányi Raktár
Veszprém
- Tűztorony
Veszprém
- Hősök Kapuja
Könyvesház
Pályázatok
Múzeumpedagógia
Képzések
Adatbázisok
Lezajlott
rendezvényeinkről
Veszprém megyei kiállítóhelyek, látnivalók:
Nemesvámos - Baláca
Villa Romana Baláca
Kővágóörs - Pálköve
- Bajcsy-Zsilinszky Endre Emlékház
Tihany
- Szabadtéri Néprajzi Múzeum
Badacsony
- Egry József Emlékmúzeum
- Szegedy Róza Ház
Nagyvázsony
- Szabadtéri Néprajzi Múzeum

A Veszprém vármegyei, 1951-től Bakonyi, 1990-től Laczkó Dezső Múzeum története

A kiegyezést követő polgárosodással egy időben széleskörű mozgalom indult a vidéki városokban a szűkebb pátria történeti és természeti értékeinek gyűjtéséért és a gyűjtemények bemutatóhelyeinek, a múzeumoknak létrehozásáért. Az ügy szorgalmazói Veszprémben a kegyesrendi tanárok, városi és vármegyei elöljárók, a főpapok és az értelmiség voltak.

Az 1873-ban felmerült múzeumalapítási kezdeményezést a vármegyei törvényhatóság szabályrendelettel igyekezett ugyan elősegíteni, de ténylegesen erre csak 30 év elmúltával került sor. A múzeum támogatásra megalakult 1902. november 30-án a Veszprém Vármegyei Múzeumi Egylet 23 alapító és 127 rendes taggal, elnöke dr. Fenyvessy Ferenc főispán, örökös dísztagja báró Hornig Károly megyéspüspök, aki a múzeumot haláláig igen jelentős pénzösszeggel, könyvadománnyal, festményekkel és "egyéb régiségekkel" támogatta.

1902. december 2-án a megye törvényhatósági bizottsága szentesítette a "vármegyei múzeum" létesítését. Az 1903. március 10-i rendkívüli közgyűlésen megalkotott - a vármegyei múzeumról szóló - szabályrendelettel körvonalazták a múzeum helyzetét, s azt a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége ellenőrzése alá helyezték. Itt rendelkeztek a múzeumi állásokról is, igazgatónak Laczkó Dezső kegyesrendi főgimnáziumi tanárt jelölték, aki Lóczy Lajos ajánlására azt elfogadta. A magyar királyi vallás és közöktatásügyi miniszter a Veszprémvármegyei Múzeum megalapítását tudomásul vette, és az ilyen "intézeteket megillető" kedvezményekben való részesítés czéljából előjegyzésbe" vette 1903. március 24-én.

A leendő múzeum első "leleteit" az egykori bakonyszentlászlói plébános Miháldy István mintegy 2000 darabból álló őskori gyűjteménye képviselte, melyet a Főfelügyelőség megvásárolt és Veszprémnek ajándékozott.

Az alispán felszólította a községek jegyzőit és a rendezett tanácsú városok polgármestereit, hogy saját hatáskörükben is a legjobb indulattal iparkodjanak a múzeum ügyét elősegíteni. Önálló épület híján a Vármegyeháza II. emeletén 7 teremben nyílott meg az első kiállítás 1904. november 6-án. 2 teremben a könyvtárat, 2-ben a raktári anyagot helyezték el. A gyarapodó gyűjtemények pár év alatt megtöltötték a rendelkezésre álló termeket, a könyvtár zsúfoltsága miatt olvasókat nem tudott fogadni. Önálló múzeumépület kellett. Pár év elteltével az Erzsébet sétányon (Plosszer sétány) jelölték ki az újonnan felépítendő múzeum helyét, s az épület megtervezésére Medgyaszay Istvánt kérték fel.

Az I. világháború és a gazdasági válság miatt 10 évig húzódott a befejezés. 1924-ben költöztették át az anyagot, megnyitására 1925. május 24-én került sor. A következő évben a múzeum kiállításai mellett a könyvtár is megkezdte nyilvános működését. 1932-ben Laczkó Dezső eltávozott az élők sorából, 1936-ban bekövetkezett haláláig Rhé Gyula töltötte be az igazgatói tisztet. Őt Nagy László (régész, irodalom történész, néprajzos, könyvtáros) követte, aki 1935-ben egy, a devecseri járásbeli, Öcs községi ház alapján az első vidéki skanzent hozta létre a ma is látogatható Bakonyi Házat, a múzeumépület mellett. (tervezője Linzmayer György).

A II. világháborút a gyűjteményi anyag átvészelte, az épületben azonban károk keletkeztek. 1949-ben (Nagy László tervei alapján) megnyílt a múzeumi könyvtár anyagából leválasztva az ország első körzeti könyvtára. A rendbehozott múzeumépületben 1951. január 7-én új állandó kiállítást nyitott meg Vajkai Aurél igazgató, akinek a néprajzi gyűjtemény jelentős mértékű fejlesztését is köszönhetjük. A múzeumi szakalkalmazottak száma 1953-ban 3 főre "növekedett". 1962. január 1-ével megalakult a megyei múzeumi szervezet Éri István megyei múzeumigazgató szervezésében. A Veszrém Megyei Múzeumi Igazgatóság székhelye ma is a korábban Bakonyi Múzeumnak, ma Laczkó Dezső múzeumnak nevezett épületben van. 1963-ban jelent meg a megyei múzeum tudományos eredményeit közreadó évkönyvünk 1. kötete, a Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, amely mára a 20. köteténél tart. 1964-72 között az országban elsőként készült el a megye területén fellelt régészeti tárgyak, épületek, adatok stb. gyűjteménye, a Magyarország Régészeti Topográfiája l. I-IV. kötete. Az I. a veszprémi, a IV. a Pápa-zirci járást tárgyalja.

A múzeum szakmuzeológusai létszáma örvendetesen növekedett, ami a gyűjtemények gyarapodásával is járt. 1968-ban az akkor már megyei könyvtár kiköltözött a múzeumépületből. A földszinti átalakítások után az 1. emeleten jelentős mértékben növelhettük a kiállítóterületet. A gyarapodó muzeális anyag indokolta 1972-ben a természettudományi osztály Zircre költöztetését, ami központja lett az évek óta folyó Bakony-kutatásnak, mely az újonnan alakult Veszprémi Akadémiai Bizottság (1974.) által szervezett kutatási programokhoz szinte elsőként csatlakozott. 1992. január 1-től önálló intézményként működik a Zirci Természettudományi Múzeum.

Az épületben 1985. október 4-én nyitottuk meg a Bakony és a Balaton-felvidék évezredei című állandó kiállításunkat. Tudományos munkánk elismeréseként a Művelődési Minisztérium és a MTA tudományos kutatóhellyé minősítette a Bakonyi Múzeumot.

1984. május 18-án új kiállítóhelyként nyílt meg Nemesvámos-Balácapusztán a Római Villa és Romkert. A Bakonyi Múzeum resaurátorműhelyei és régészeti gyűjteménye Felsőörsre költözése után (1983-84.) új raktárak építésével a néprajzi, a történeti a képző- és iparművészeti qyűjtemények is oda kerültek. A múzeum gyűjteményeinek darabszáma: régészet 200 000, numizmatika 28 500, néprajz 18 500, történeti 7500 iparművészeti 4600, képzőművészeti 2300. Az Adat- és fotótárban 250 000 dokumentumot és felvételt őrzünk. Könyvtárunk 24 100 könyvet és 12 800 periodikát őriz. 1990. március 1 óta Múzeumunk alapító igazgatója tiszteletére Laczkó Dezső nevét viseli.

Az intézmény 1981 óta kutatóhely, és 1990. március 1-jétől alapító igazgatója tiszteletére Laczkó Dezső piarista tanár, geológus nevét viseli. A múzeum az elmúlt több mint 100 éves története során több hazai és nemzetközi jelentőségű állandó, régiókon és határokon átívelő vándorkiállítással, számtalan időszakos és jubileumi kiállítással, rendezvénnyel, ismeretterjesztő és tudományos kiadványokkal várta és most is várja a látogatókat.

2008. január 22-től a második emelet egy új kiállítótérrel bővült. A Magyar Kultúra Napján felavatott teremben elsőként Kapros Kósa Edit gobelin művész gyűjteményes kiállítása tekinthető meg. Reprezentatív, időszaki kiállítások kapnak itt helyet, fogadva a testvérvárosok múzeumi anyagát, s a kortárs hazai és külföldi művészek alkotásait. Komolyzenei koncertek, táncművészeti bemutatók helyszíne is lesz ez a tér.

A múzeum megújult előcsarnokban a látogatók tájékozódását szolgáló modern, multimédiás, informatikai rendszer, múzeumi bolt várja az érdeklődőket. A tudományos kutatási eredményeket az érdeklődő szakmai és a laikus közönség számára egyedi tanulmánykötetekben, periodikákban, konferenciakötetekben, kiállítási katalógusokban, diákok számára videokazettákon, múzeumpedagógiai füzetekben, és feladatlapokon tesszük közzé. A Megyei Múzeumigazgatóságok Országos Szövetsége által rendezett "A szecesszió vidéke, a vidék szecessziója", megyéken átívelő vándorkiállításához a múzeum szakemberei által készített "Szecessziósdi" című múzeumpedagógiai füzete 2005-ben Nívó-díjat kapott.

A százöt éves, nagy hazai és nemzetközi szakmai respekttel rendelkező intézmény többirányú, múzeumi tevékenységének eredményeként a legrangosabb szakmai elismerést "Az év múzeuma díj 2006" kitüntető címet nyerte el.

A hely története (Állandó kiállítás az I. emeleten)

Új állandó kiállításunk a Szellem a tárgyban..., a helyben..., a képben... három téma köré csoportosítva mutatja be Veszprém megye kulturális örökségét. Kilenc régészeti lelőhely kitüntetett tárgyaival rajzoljuk meg egy őskori család tagjainak temetőjét; egy itt élt kelta család, apának és fiának monumentális halomsírját; egy langobard férfi, egy-egy avar és honfoglalás kori nő életvilágának kontúrjait. Töredékes kövek "társaságában" barangoljuk be azokat a virtuális tereket, ahol "felépítettük" a törökverő Kinizsi Pál 16. században felrobbantott nagyvázsonyi szarkofágját; vagy ahol a lebontott veszprémi székesegyház méretes oszlopfőit az emlékezés apró mozaikjaként szerepeltetjük. Végül olyan személyek arcképeivel is találkozhatunk, akik (nem)mindennapi szemtanúi voltak a 17–20. századnak.

Láthatjuk egy kislány aranysujtásos halotti ruháját a veszprémi Benedek hegy elbontott kriptájából. Megismerhetjük a romantika korának női sorsát a költőfeleség Szegedy Róza hímzésein keresztül. Teljes palettáját sorakoztattuk fel az 1848-as szabadságharc múzeumban őrzött személyes és családi ereklyéinek. Belehallgathatunk a Magyar Rádió hangjátékának segítségével Francsics Károly veszprémi borbélymester naplójába, aki csak otthonról és "fültanúként" vett részt a 48-as forradalomban. Átélhetjük a 20. század elejének "menni vagy maradni" szorító érzését egy Amerikába vándorolt szegényember, Bódis Mihály sorsán keresztül. Végigutazhatjuk Veszprém utcáit egy 1936-ban készült látványos turistafilmmel és jelen lehetünk a II. világháború utolsó évében átadott trianoni országzászló kenetteljes avatásán. Megismerhetjük a szentgáli zsidók deportálását, a hidegkúti svábok kitelepítését és a felvidéki magyarság áttelepítését a németajkú Magyarpolányba. Szembesülhetünk Brusznyai Árpád 1956-os mártíromságával, amikor korosodó tanítványai egy zsebóra segítségével emlékeznek rá az ötvenéves évfordulón.

A kiállítást egy szentgáli család levelesládájával zárjuk, mely "régészeti" rétegenként őrizte meg a 19. század iratai mellett az 1949-es államosítási és az 1990-es években keletkezett kárpótlási dokumentumokat is. Minden témánkban közös, hogy az így megidézett személyes történetek, tárgyak és képek – még a kommunizmust propagáló és a helyszínen kipróbálható morbid társasjáték is –, "itt és most" rólunk – Veszprém megyeiekről – szólnak.

Kulcstárgyunk, a "kukucskadoboz", azt a nézői attitűdöt jeleníti meg, ahogy a mindennapi élet minket körülvevő tárgyai múzeumi környezetben tekintünk. Kukucskálás egy kis lukon keresztül a vitrinbe zárt világra, egy-egy emberi sorsra, csontra vagy arcra; melyet kíváncsiság, olykor hűvös távolságtartás, elmélyülés vagy néha enyhén perverz öröm jellemez.

Tóth G. Péter
a kiállítás kurátora

 

 

Laczkó Dezső Múzeum titkárság
8200 Veszprém, Török Ignác u. 7.
tel: +36-88-564-310 +36-88-564-311 +36-88-789-791
fax: +36-88-564-321
e-mail: titkar@vmmuzeum.hu
info@vmmuzeum.hu

Ha Ön nem levélszemétküldő (spammer), akkor semmi esetre se írjon levelet a következő címre: csapda@vmmuzeum.hu

English Magyar Deutsch