Zsákmány
Tárgyak és vágyak a Balatonon

A kiállítás a Dominó című országos kiállítás-sorozat részeként készült. >>



Bevezető

Ez a kiállítás a Dominó 2006 -> kiállítás-sorozat keretében készült, amely különböző hazai múzeumokban nyíló tárlataival kortárs kulturális jelenségekre, tárgyi világokra irányítja a látogatók figyelmét. Múzeumunk dominókockája, azaz szűkebb témája e nagyszabású vállalkozásban a Balaton volt, amelynek kortárs tárgyait öt kisebb téma keretében mutatjuk be. Az öt egymástól látszólag távol álló - témát az a kulturális gyakorlat kapcsolja össze, amelynek célja a Balatonból, mint természeti képződményből, való zsákmányszerzés. Egy sokszereplős, bonyolult társasjáték elemeiről van szó. Ezek az elemek több síkon értelmezhetők, egyenként vagy az egymással való összefüggéseikben is. Ezúttal a kiállítást előkészítő kutatás két síkra helyezett nagyobb hangsúlyt: a tárgyakéra és a vágyakéra. A tárgyak világa a zsákmány megszerzéséhez szükséges eszközkészletet és a zsákmánnyá váló tárgyakat egyaránt felöleli, míg a vágyak világa a zsákmányszerzésre irányuló ambíciókból és a zsákmányhoz fűződő képzetekből épül fel.

A bemutatott öt téma látszólag a zsákmányszerzés két ellentétes pólusán helyezkedik el. A halászat, a horgászat és az orvhalászat a természet javainak közvetlen birtokbavételét jelenti. Az emléktárgyipar és a képes-lapkiadás ezzel szemben a Balatonnak és környékének, e természeti-történeti képződménynek a szimbolikus sűrítményeit állítja elő, zsákmánytárgyakat kínálva a nyaralók és a turisták számára, akik a turizmus rendszerében maguk is zsákmánnyá válnak...

Ám a Balaton e kulturális gyakorlatai mégsem sorolhatók be ilyen egyszerűen, a "konkréttól" az "elvontig" terjedő skálán. Messze van az az idő, amikor a parasztember még leballaghatott a tóra, s kibökhetett szigonyával néhány halat ebédre, a nyaralóvendég pedig halászatot ábrázoló képeslapokon tudatta szeretteivel, jól múlatja az időt a magyar tenger partján.

A szigonyos halász azóta - bronzszobor formájában - a füredi mólóra költözött, kései utódait, az orvhalászokat pedig hol népi hősként, hol sötét bűnözőként emlegetjük. A partokon időközben újabb zsákmányszerzők jelentek meg: a sporthorgászok, akik nagy összegeket költenek arra, hogy halat foghassanak, amit azután az esetek egy részében azonnal vissza is engednek a vízbe. Másoknak viszont, így a hivatásos balatoni halászoknak hamarosan talán azért fognak fizetni, hogy egyáltalán ne fogjanak halat! Mindeközben a törvényes és törvénytelen zsákmányszerzés határai könynyen összemosódnak, s a konkrét célok elvont eszmékkel itatódnak át.

Egy dolog ugyanis alig-alig változott a Balaton történetének elmúlt évtizedeiben. Továbbra is kikapcsolódni vágyók és turistaélményeket keresők kedvelt célpontja maradt. Ebben a szerepkörben kapnak új értelmet a halfogás eseményei is: hazavihető emlékként gazdagítva a képeslapokon és a klasszikus, illetve vadonatúj emléktárgyakon formálódó Balaton-képek tárházát.

Vissza

1. Törvénytelen zsákmányszerzés

A Balaton halzsákmányáért folyó küzdelem láthatatlan szereplői a törvénytelen módon vagy törvénytelen eszközökkel halászók és/vagy horgászók, népies nevükön az orvhalászok. Évente negyven-ötven kilométernyi hálót hagynak a vízben, és megbecsülhetetlen mennyiségű halat emelnek ki belőle. A zsákmányszerzés célja szerint több csoportjuk különböztethető meg. A "balhé kedvéért", saját szórakoztatásra végzett és egyben a Balaton állami tulajdona ellen demonstráló alkalmi orvhalászat filozófiája élesen szemben áll az üzletszerűen, maffia jellegű szervezet-ben folytatott, nagy tételben űzött halrabláséval. Mindkét típusú törvényszegés felett a Balatoni Halászati Rt. halőrei és a part menti településeken szolgálatot teljesítő rendőrök őrködnek, váltakozó sikerrel. A tettenérések száma nem jelentős: évente 20-25 körül van. Az ezredforduló orvhalászeszközei között több ősi szerszám is található (eresztőhálók, szigonyok, dobóhálók, varsák), de időről időre felbukkan egy-egy újszerű, elegáns találmány is. Ezek közé tartozik a színváltó háló vagy a "pottyantó", a süllőzés divatos eszköze. Használatához elegendő néhány horog, házilag öntött ólom, egy kis zsinór, egy da-rabka hungarocell, egy GPS-készülék és egy jacht...

2. Balatoni horgászok

A halzsákmányolás bonyolult balatoni játszmájának legfiatalabb szereplői a horgászok. A horgos halászat ugyan mindenkor ismert módja volt a halfogásnak, de az engedélyhez kötött - inkább kikapcsolódást, mint élelmezési célokat szolgáló - horgászat csupán az 1920-as évektől terjed a Balatonon. Tömeges méreteket a szocializmus évtizedei alatt öltött, ekkor lett népgazdasági érdekeket szolgáló társadalmi mozgalommá. A Balaton horgásztábora ma nagyjából száztízezer helyi és vendéghorgászból áll. Többségük bátran nevezhető igazi "balatoni" horgásznak. Számukra más horgászvizek nem jelentenek vonzerőt, a horgászatot a Balatonhoz való kötődésük lényegi alkotóelemeként élik meg. Több évtizede vívják immár klaszszikusnak nevezhető harcukat a zsákmányért a halászokkal és a halrablókkal, a turistákkal és egymással, és keresik a "helyüket" a parton, a kikötőben, a stégen. Kik ők? Milyen tárgyak segítik és milyen vágyak mozgatják őket a harcban és a helykeresésben az ezredfordulón?

3. Hivatásos halászok >>

A Balaton hivatásos zsákmányszerző tevékenységét irányító Balatoni Halászati Zártkörűen Működő Részvénytársaság a százhét esztendeje alakult halászati vállalat utódintézménye, az állami tulajdont képező Balaton kizárólagos kezelője. Összetett szerepköre abból adódik, hogy egy kézben fogja össze a kereskedelmi és ökológiai célzatú halászatot, a halasítást, a halőrszolgálatot, valamint a sporthorgászatot, de újabban idegenforgalmi feladatokat is kitűz maga elé. A cég működésében rejlő ellentmondások nem új keletűek: a 19-20. század fordulójáig, azaz a balatoni halállomány drasztikus csökkenésének időszakáig nyúlnak vissza. A tó legendás halbőségének elmúltával évről évre élesebben merül föl a kérdés: kié a maradék zsákmány? Más a kérdésben az ökológusok, a horgászok, a halászok, az orvhalászok és a turisták álláspontja, ezek összeegyeztetése rendkívüli kompromisszumkészséget igénylő feladat. Vajon mi az állami halászati részvénytársaság válasza az ezredforduló e nagy kihívására? A vállalat arculata a halászati hagyományok fenntartása melletti elkötelezettséget hirdeti, az egyre bővülő termékskála pedig a kereskedelmi szempontok érvényesítéséről ad hírt. Ezzel szemben a busahalászat a környezetvédelemért felelősséget érző cég képét sejteti, a horgászjegyek árának emelése a sporthorgászat visszaszorítása felé tett lépésként értelmezhető, a látványhalászatok és halfesztiválok viszont az erősödő turisztikai szerepkörre utalnak. Kié (lesz) hát a zsákmány?

4. Balaton-képek >>

Híradás, úti emlék, kérkedés, kedveskedő hazagondolás - a képeslap összeköti a nyaralás egzotikumát és titokzatosságát az otthon világával. Az üzenetekre szánt szűkös felület az információk megszűrésére, sztereotípiák alkalmazására késztet, a lap képes oldala pedig választásra és viszonyításra kényszerít. A képeslapkiadók és a vásárlóközönség - fogyasztói magatartásban kifejeződő - párbeszéde nyomán a képeslapok részben igazodnak a vásárlói igényekhez, másfelől viszont maguk is fogalmaznak meg olyan Balaton-képeket, amelyeket a turisták számára kívánnak közvetíteni. Milyenek ezek a képek? Egy részük az elmúlt évszázadban nem sokat változott: a strand, a jellegzetes félig ülő, félig fekvő nyaralói pózban heverők megnyugtató látványa például az elévülhetetlen témák közé tartozik. Más képek új tartalmakat népszerűsítenek, nemzeti vagy helyi sztereotípiák helyett a globalizmus nyelvét használva adnak hírt az aktuálisan érvényes világrend működéséről.

5. Emlékek és tárgyak

A Balatonról élő emlékeinket és képzeteinket tárgyak, képek, szövegek sokasága formálja. A táborozásról szóló elbeszélés, a mólón feladott képeslap, a strandon készült családi fotó - mind-mind konkrét emlékeket őriz, de egyúttal a tóparti élmények összességére vonatkozó, elmosódott, gyakran nosztalgikus érzetek működésbe hozására is alkalmas. Az emlékezés és emlékeztetés e folyamatában csupán egyetlen közvetítő elem az emléktárgy, amelynek ezúttal 2005-2006-ban keletkezett balatoni darabjait mutatjuk be. Ezeket a korábbi időszakok egy-egy jellegzetes ajándéktárgyával egészítjük ki. Vitrin helyett az a mára szintén az emlékezés tárgyává vált szuvenírárusító pavilon szolgál, amely Balatonalmádi központjában közel harminc esztendőn keresztül várta a nyaralókat: a turizmusipar önkéntes vagy kényszerű fogyasztóit. Lépjünk hát be az emlékek házába, és gondolkodjunk el a választék látszólagos bőségén, az anyagok és formák egyhangúságán, a jelképnek vagy posztmodern "jópofaságnak" szánt motívumok jelentésén. Milyen hiteles vagy mesterkélt Balaton-képet közvetít a tihanyi levendula, a Kínában gyártott, trópusi tengerpartot idéző asztali dísz vagy a budapesti műhelyben készült famintázatú kerámia falikép?


Vissza

A kiállítás megtekinthető:
2007. január 26 - augusztus 30-ig
hétfő kivételével naponta 12-16 óráig
(március 15-től 10-18 óráig)
a Laczkó Dezső Múzeumban
8200 Veszprém, Erzsébet sétány 1.
Tel.: 88/564-330
Fax: 88/564-331

Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság
8200 Veszprém, Vár u. 12.
Tel.: 88/789-293, 88/564-310
Fax: 88/426-081

E-mail: titkar@vmmuzeum.hu
Honlap: http://www.vmmuzeum.hu

A kiállítás koncepciója:
Schleicher Vera muzeológus
Mészáros Veronika muzeológus


Támogatók:

Oktatási és Kulturális Minisztérium

Magyar Posta