Székely Krisztus

Múzeumi hozzájárulás Veszprém megye erdélyi testvérkapcsolatához

A kiállítás 2010. március 29-től május 30-ig várja a látogatókat, naponta 10-től 18 óráig.
Hétfő szünnap
Előre bejelentkezett csoportokat külön is fogadunk.

 

A székelyföldi feszületek térben is eligazodást nyújtanak, s hosszú szárukkal az égre mutatnak. Egy-egy faluközösség fohásza beléjük lett vésve, s áldásadó szerepüket kétely nem érte. Az éjjel-nappal megélhetéséért küzdő székely ember keresztet állít a határban, hogy védje, oltalmazza a verejtéke árán gyarapodó termést, s a faluban az utcák szélére, hogy biztosítsa békéjét és boldogulását. Számukra a kereszt a világ egzisztenciális középpontja, melyre fölfeszülve az isteni Üdvözítő megváltott mindnyájunkat.

Általában iskolázatlan, természetes intelligenciájú helyi mesterek művei a kiállításban látható feszületek a 19-20. századból. Népművészet ez, székely faluközösségek szakrális megnyilatkozása. Általuk az év ritmusa is kifejezést nyer az odatett virágok változásával, és néhol a lila takaró korpuszra adásával a nagyböjti időben.

A veszprémi és a sepsiszentgyörgyi múzeum testvérkapcsolatainak ápolása során találkoztunk a székely fafaragás elementáris erejű szabadtéri feszületeivel. Különösen Kászonjakabfalva ilyen alkotásai megragadóak, ha magukon viselik is a múló idő jegyeit. Két feszületről a vihar leverte a korpuszt, és a helyi plébánián várta jobb sorsra fordulását.

A testvérkapcsolat éppen a jobb sors elősegítését célozza, és a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, Műtárgyvédelmi Központja révén elvállalta a két korpusz restaurálását. A megújult székely Krisztus-alkotásokat most megtekinthetjük, bele helyezve a Székelyföld e témájú műveinek sorába.

A Megváltás műve megjelenik középkori templomfreskókon, körmeneti és szabadtéri feszületen valamint sírjeleken is. Egy sírkőábrázolás Jézust, mint az új Ádámot mutatja. A világ krisztusi újra teremtésével megnyitja az Éden kapuját, ismét jussunkká téve az örök életet. Némely feszület Jézust a Nappal kapcsolja össze, s mintegy az Örök Napként mutatja. A zabolai oltár fájdalmas Krisztusa a szenvedés eszközeit láttatja, melyek a keresztény ember orvosságaivá válnak.

A kiállítást rendezte: Dr. Limbacher Gábor néprajzkutató
Restaurátorok: Vargáné Rajkai Tünde (feltárás, retus), Sári Kálmán (szilárdítás, pótlás)
Képfeldolgozás: Trexler Jánosné
Kivitelezés: Kulcsár Ágnes, Perényi András
Veszprém 2010

Az én házam Szent Antal,
Négy szegibe négy angyal,
Közepibe arany oltár,
Arany oltár előtt egy karszékecske.
Abba ül vala asszonyunk Szűz Mária,
Feje hajolván, könyve úgy hullván.
Oda mene Szent Lukács evangyélista; s kérdi:
Mét sírsz, mét sírsz,
Asszonyunk Szűz Mária?
Hogyne sírnék, hogyne sírnék,
Mikor a fiamat megfogták,
Ildözték, megkötözték, elhajtották,
Keresztet hordott, keresztre feszítették,
Harmadnapra feltámadott.
A keresztről levették,
Szent anyja ölébe ültették,
Eltemették,
A sírjára nagy köveket tettek.
A nagy köveket az Isten angyala levette,
S az Úr Jézus feltámadott,
Felment az égbe.
Ámen
(Gyimes-völgy)