Palóc Múzeum, Balassagyarmat

Hungaria Sacra

Öltöztetős ábrázolások, szakrális textilek Magyarországon
A balassagyarmati és a veszprémi múzeum reprezentatív nagykiállítása a trianoni döntés 90. évfordulóján

A tárlat csomópontjait a történelmi haza kegyhelyei képezik, többségükben öltöztetős ábrázolásokkal. Számos búcsújáró helyünk interetnikus kapcsolatok központja is, ahova magyarok és térségbeli nemzetiségiek, olykor különféle felekezetűek, egyaránt járnak. Eleink térszemléletükben kiemelték a természetfeletti jelentőségűnek érzékelt helyeket, melyeket sokféle szükségben kerestek föl, és nyertek orvoslást.

A címfelirattal együtt a történelmi haza szakrális térszerkezetét szemléltető ország-kép fogadja a látogatót, melyben a kegyhelyek és vonzáskörzeteik alkotják a Kárpát-medencét.

Patrona Hungariae előtt hungarus nemzetünk hódol bevezető nagy látványként: egyházi és világi, főnemes és jobbágy; magyar, német, szlovák, tehát nemzetiségiek és etnikumok egyaránt. A háttérben Szent István király ajánlja föl a Koronát s vele az országot a Boldogasszonynak.

A kiállítás további egységeiben is szemlélhető ez a többrétűség, így a főnemesi szakrális emlékek, zárdamunkák, melyek mellett a Mária-házak öltöztetős szobraiban egészen népi párhuzamokat is látunk, szemléltetve a korábbi nemzeti kultúra egységes karakterét.

A felvilágosodás és modernizáció a társadalmi rétegek differenciálódását hozta, és a szakrális szoboröltöztetés szokása egyre inkább csupán a nép és a vidék teremtményként való élni akarását, sőt élni tudását reprezentálta.

Teremtés és teremtettség, Menny és Föld, trianoni országhatáron innen és túl, betegség és egészség fogadalmi tárgyi anyaga, és a társadalmi rétegek, illetve a nemzet együttműködése jelenik meg a tárlatban példaértékűen. A kiállított „tárgyak” elválaszthatatlanok az „ábrázolt” szenttől, és csodás interaktív szerepet töltöttek be a közösség életében. Tárgy és lélek olyan szétválaszthatatlan együttesét alkották, melynek következtében az ábrázolásban magát a szentet érzékelték.

A kiállítás elénk tárja szinte az egész esztendő körét az egyes kegyhelyek főbb búcsús ünnepei szerint, az öltözetek liturgikus színeknek megfelelő változataiban. Sok-sok lélekemelő szépség, igényes, művészi megformálás válik itt láthatóvá, eleink égieknek szóló áldozatos szeretet-megnyilatkozásaként. A ruhafölajánlás - más esetben aprólékos díszítés - szakrális kommunikáció is, kérés vagy hálaadás szükséghelyzet megoldódásáért. Az elődöknek ez az Ég felé fordulása az élet egyik legfontosabb forrásának számított. Napjainkban e mentalitás újra felfedezésének is tanúi vagyunk. A kiállításban megérezhetjük: az élet több, mint racionalitás, több, mint az egyéniség kibontakoztatása, több, mint boldogságkeresés, több, mint földi perspektíva…

Dr. Limbacher Gábor
megyei múzeumigazgató

Kubinyi Ferenc Múzeum Szécsény, 2010 június 24-augusztus 15.

VISSZACSATOLÁS - Boldogasszony fehér fátyolával.

Öltöztetős ábrázolások, szakrális textilek Közép-Európában I. Palócföld

a címe a most nyíló kiállításnak, amely kétszeres értelemben is trilógia része. A palócföldi öltöztetős ábrázolásokat először tavaly júniustól mutattuk be a balassagyarmati Palóc Múzeumban Boldogasszony fehér fátyolával címmel, ahol év végéig volt látható, majd a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban a Magyar Kultúra Napján nyílott meg ez a téma Tárgy és Lélek címmel. Most harmadszorra VISSZACSATOLÁS címmel mutatjuk be a palócföldi öltöztetős szobrokat, itt a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumban. VISSZACSATOLÁS. Mit jelenthet ez a cím a téma bemutatásában? Visszacsatolás is kettős értelemben bír jelentéssel. A cím utal az egyének és közösségek hagyományos fogadalmi gyakorlatára, amikor valamilyen krízishelyzetet, mint a Gondviselő figyelmeztetését érzékelik, és ez visszacsatolást jelent korábbi helytelen viselkedésükre, amelynek következményeként élik meg magát a krízist. Ez lehet betegség, járvány, anyagi kár, a harmónia hiánya vagy valamilyen sikertelenség. Az ember maga is visszacsatol Istenének, illetve a természetfeletti világ felé, amikor fogadalmi felajánlást tesz. Templomi lobogót készíttet, oltárterítőről gondoskodik vagy szoboröltözetet ajánl föl. Fölajánl kérésként a baj megszűnéséért, vagy fölajánl már hálából a krízishelyzet megoldódásáért. A VISSZACSATOLÁS cím másik értelme történelmi ívű. A középkor megvilágosodott mentalitása és világképe után a 17. században Pascal szerint korának embere magára maradt, Isten elrejtőzött előle, de létezik ezért. A felvilágosodás eszméje és a nyomában járó racionalizmus majd szekularizáció értelmében azután Isten léte jelentőség nélküli és fokozatosan kiszorul a közéletiségből. Utóbb keresztény Európáról beszélni is anakronizmus. A felvilágosodás és modernizáció a társadalmi rétegek differenciálódását hozta, és a szakrális szoboröltöztetés szokása egyre inkább csupán a nép és a vidék teremtményként való élni akarását, sőt élni tudását reprezentálta. A bölcs ember, a célba érni óhajtó ember nemcsak korszerű, nemcsak az adott trend szerint eszmél, hanem újra és újra VISSZACSATOL, hogy honnan indultunk, hová óhajtunk eljutni, és most hol tartunk, hova érkeztünk.

Jelenünkben elérkezett az idő a nagy VISSZACSATOLÁSra, amikor egy konkrét téma, a szakrális textilek és -öltöztetés kapcsán számot vethetünk istenes eleink mentalitásával, és a mai modern vagy posztmodern emberével. A most nyíló kiállításban Ég és föld, ember és természet, egyén és közösség, inspiráció és alkotás, emberi szükség és kultusz válik érzékelhetővé. Élményszerűvé válhat azokban a zömmel paraszti mesterek faragta 150-200 éves alkotásokban, melyek helyét a XIX. század végétől a kegyszeripar Mária-szobrai foglalták el. Paraszti szemmel itt nem is ábrázolásokról beszélhetünk, hanem palóc elődeinknek létforrás jelentőségű meghatározóiról, alanyairól. Az Ég szülte földet… mentalitás fizikaivá vált létezőivel találkozhatunk a kiállításban. Egyes ábrázolások, mint Boldogasszony inkarnációi jöttek létre, amin/akin emberi ízlés szerinti változtatás nem eszközölhető. Szűz Mária látomásos irányítása szabta meg nemcsak a szobor alakját, formáját, de ruházatát is. A palócok „Máriácskája” a népi érzékelésre is meghatározó jelentőségű volt. E képek és szobrok azt a tradicionális emberi mentalitást képviselik, amelyben az ábrázolás nem idegenedett el az ábrázolttól, amelyben a kimondott szó egykori erejéhez hasonlóan a „tárgy”-alkotás teremtő erejű aktusnak számított, amelynél nem a szobor fizikális jellemzői, nem a materiális érzékelés az elsődleges, hanem éppen fordítva, az érzékelés célja határozza meg azt, amit láttak. Polgári szemmel lehet akár csúnya is némelyik alkotás, paraszti látásmóddal azonban csak gyönyörű lehet, hisz az a Máriácska, a Szűz Mária. Még inkább ekként érzékelik az öltöztetés rítusa révén, amely gondoskodás, kérés, hálaadás és szeretet egyaránt.

E „tárgyak” elválaszthatatlanok az „ábrázolt” szenttől, és csodás interaktív szerepet töltöttek be a közösség életében. Az öltöztetéssel is kultuszolt szentek életvezető tanácsokat nyújtottak gazdaság, család, egészség, szerelem, jövőformálás terén egyaránt. Gondozásuk az imádság sajátos formájává vált. A kultusz nemcsak múlt, hanem nemesítő jelen is, amint több helyen ma is készülnek ruhák a Máriácska számára.

A kiállítás elénk tárja szinte az egész esztendő körét az egyes kegyhelyek főbb búcsús ünnepei szerint, az öltözetek liturgikus színeknek megfelelő változataiban. Sok-sok lélekemelő szépség, igényes, művészi megformálás válik itt láthatóvá, eleink égieknek szóló áldozatos szeretet-megnyilatkozásaként. A ruhafölajánlás - más esetben aprólékos díszítés - szakrális kommunikáció is, kérés vagy hálaadás szükséghelyzet megoldódásáért. Az elődöknek ez az Ég felé fordulása az élet egyik legfontosabb forrásának számított. Napjainkban e mentalitás újra felfedezésének is tanúi vagyunk. Például a kiállításba most először bekerült etesi gipsz Mária-szobrot csak mintegy 10 esztendeje helyezték a templomba, és kezdték öltöztetni. A Szűzanya emberi életfordulói sorában Rimócon tavaly óta ülik meg a január 23-ai ünnepet, Mária menyegzőét, melyről a kiállításban képet láthatunk. A kiállítás szerkezetében Mátraverebély-Szentkút központi jelentőségű öltöztetett kegyszobrával, és a Palócföld egésze Szentkút szakrális tánának tekinthető. Így az egyes települések öltöztetős Mária-szobrai a Szent Kúti Szűzanya helyi megjelenéseiként értelmezhetőek, amint a kiállításban is látunk rá példákat. E mellett kitérünk az otthon világára is, főleg Máriaházak bemutatásával. Mária mellett Jézus, a Betlehem és Szent Anna öltöztetős szobrait is megfigyelhetjük. Van, hogy képek rátétes ékítései alkotnak, mintegy öltöztetést. A kiállításban látható viseletes alakok, Máriás-lányok a búcsújárás résztvevőiként kapnak jelentpséget.

Tárlatunk egy közép-európai kiállítási trilógia első, regionális bemutatása, melyben úttörő módon egységesen szerepel a trianoni döntéssel szétválasztott Palócföld mindkét oldala. Két hete nyitottuk meg a téma második, országos összefoglalóját a Palóc Múzeumban, ahova szintén, föltétlen érdemes ellátogatni, és a két tárlatot egyaránt befogadni.

E kiállításokban megérezhetjük: az élet több, mint racionalitás, több, mint az egyéniség kibontakoztatása, több, mint boldogságkeresés, több, mint földi perspektíva…

Köszönet a sok-sok együttműködő partnerünknek, köztük a szécsényi Csépe Sándornak és nyomdász munkatársainak valamint Széles Ferenc és Szilárd uraknak, illetve az Univerzál Kft-nek.

(Limbacher Gábor – Lengyel Ágnes)