Szabatkay Mihály: Cantio Petri Berizlo, 1515

(Magyar nyelvű vitézi ének Beriszló Péter veszprémi püspök, horvát bán török ellenes harcairól)

Mind ti népek bánkódjatok pispek veszedelmén,
Mert tudjátok míg isten segélé az ő jó szerencséjét,
Nem uralkodék terek császár soha az ő fején.

Im látjátok, ellenségit sok helen meggyőzte,
Terekeknek sokaságát rólatok elízte,
Mellettetek megholtát ingyen ő nem nézte.

Kitek tudja itthon ölvén az ő sok költségét,
És koroskínt mindenféle nagy gondviselését,
Mert az tívi ő fejében ő megőszőlését.

Hadakozó soha nem nyér egy viadalban es,
Ha nem lészen igaz-hitő még az nyereségben
Vagy tisztaság kivel nincsen akár mikoron is.

- Az szót mondja szandsák-vajda az ő fogságában:
„Jaj! hogy veszék, szégyent vallék én bátorságomban,
Egy pap miatt nagy kárt vallék én vajdaságomban.

Én nem valék igaz hitő szegín horvátoknak,
Sok rabolást én is töttem az ő velalokban,
Azért fogván tart most engemet egy haragos pap-bán.

Lám nincsen most mi engemet megszabadítana,
Menthet isten, ha mikor-e? azt megtudhatnája,
És én reám ő szemeit vajha fordétanája.

De ha engem ő ezuttal itt meg nem segíllend,
És innejten ez fogságból engem ki nem viend,
Többé néki nem hiszek ha itt elfeledend.

Én ki valék Szendörőben egy haragos nagy bán,
Sokat dúltam mindenfelé az én lovam hátán,
Azért fogván tart most engemet egy haragos pap-bán.

Szeretném azt, ha engemet magyarok nem látnának
Bátor inkább az fogságban itten levágnának,
Az angyalok mennyországba ottan ragadnának.

Az sem csoda, hogy én vagyok most itt nagy fogságban,
Mert lakozik nagy sok isten az Magyarországban,
Kik segítték az pap-bánt az ő bánságában.

Bátorsággal ők segíllik és nagy nyereséggel,
Tisztességgel, vitézséggel, pénzzel és bévséggel,
Avagy peniglen terek vajdáknak az önnen fejekkel.

Tegetlen ím az patyolatot mind kopjával mírék,
Némel terekek fa tetejéről azt orozva nízék,
Nem merinek leszállani, mert ők az ...

Kevés kár nekil nem lehetnek zegén keresztények,
De meghalának ímmár kétszer oly nagy sok terekek
Siralmas mast Terek országban az ő énekek.”

Kenyeregjönk az úristennek mi mind fejenkínt,
Hogy ne hagyjon terekeknek dúlnia koroskínt,
Bátorítson viadalhoz minket mind fejenkínt.

Ez éneket ezerötszáz tizenöt esztendőben,
Szabatkay Mihály szerzé egy nagy jó kedvében,
Egy Szent Gyergynek innepének nemes kezdetében.

(Szilády Áron: Cantio Petri Berizlo, 1515. Századok 1879. 336-344.)