Segélykiál(lí)tás

Segélykiál(lí)tás – Vörösiszap Katasztrófa 2010

A katasztrófáról

2010. október 4-én, 12.25 perckor a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt. Ajka melletti Timföldgyára 10-es tározójának északnyugati sarkán átszakadt a gátfal és a zagykazettában tárolt, mintegy 600-700 ezer köbméterre becsült vörösiszap néhol két méter magas sárlavinája elárasztotta a közeli Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely települések alacsonyabban fekvő részeit, felbecsülhetetlen gazdasági és ökológiai károkat okozva az Ajkai kistérségben.

Magyarország történetének legsúlyosabb ipari jellegű katasztrófájában tízen veszítették életüket és több mint 150-en sérültek meg. Mintegy 350 épület megrongálódott, az elöntött terület nagysága kb. 40 négyzetkilométer. A lúgos iszap a Kolontárt átszelő Torna patak medrében rövidesen elérte a Marcal folyót, majd ezen keresztül a Rábát és a Dunát. A környezetvédelmi szakemberek munkájának köszönhetően a vörös iszap lúgtartalma a Dunába érve a kritikus határérték alá csökkent, így a Duna élővilágában már nem keletkezett jóvátehetetlen kár.

A döbbenetes mértékű pusztítás régen nem tapasztalt mértékű összefogásra serkentette hazánkat. A katasztrófa helyszínén gyorsan, szervezett keretek között kezdődtek meg a mentési munkálatok. Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szakemberei az első naptól kezdve máig nagy erőkkel dolgoznak az érintett települések kárainak felszámolásán. Az önkénteseket nem számítva a Katasztrófavédelem irányítása alatt a Magyar Honvédség, az Országos Rendőrfőkapitányság és a Tűzoltóság részéről mintegy 1100-1200 fő vesz részt több száz speciális járművel a mentésben. Rajtuk kívül ki kell emelnünk az Országos Mentőszolgálat, illetve minden, a mentésben részt vevő orvos és ápoló áldozatos munkáját és megmozdultak a magánemberek, civil szervezetek és a gazdasági élet szereplői is.

Önkéntesek tömege jelentkezett munkára a helyszínre siető karitatív szervezeteknél, a pénzadományok mellett rengeteg élelmiszer, vegyiáru, bútor, háztartási gép és ruhanemű érkezett és érkezik a térségben tevékenykedő hivatalos és civil szervezetekhez. A Magyar Vöröskereszt, a Katolikus Karitász, az Ökumenikus Segélyszervezet, a Máltai Szeretetszolgálat és a Baptista Segélyszervezet szorosan együttműködve látja el jószolgálati munkáját, mely a szállásadás megszervezésén, az élelmiszercsomagok osztásán túl a lelkigondozásra is kiterjed. A közeli városok kórházainak önkéntes egészségügyi dolgozói kis csoportokban, naponta a helyszínen végzik a sérültek rehabilitálást és az önkéntesek ellátását.

A különféle telefonos adományvonalakon, a kormány által létrehozott Magyar Kármentő Alap és a segélyszervezetek számláin három hét alatt több mint egymilliárd forint gyűlt össze, természetesen nem csupán Magyarországról. Számos közéleti és gazdasági szereplő, valamint sportegyesület is jelentős adománnyal segítette a bajbajutottakat.

Több állatvédő szervezet a területen maradt sérült, illetve magukra maradt állatok ápolásával, gondozásával foglalkozik.

Jótékonysági kiállításunkra támogatói jegy váltható 300 és 500 forintos értékben. A Múzeum a támogatások teljes összegét a devecseri Római Katolikus Plébánián keresztül a rászorultak megsegítésére továbbítja.

A restaurálásról

Restaurátor – Laczkó Dezső Múzeum

A célunk az volt, hogy a begyűjtött tárgyak, fotopozitívek, iratok, nyomtatványok  felületén a "vörösiszap" szennyeződést rögzítsük, konzerváljuk, leporlását megakadályozzuk. A műtárgyvédelmi osztályon elkülönített két – a többi restaurálástól elzárt – területetlen dolgoztak, ahol biztosított a helyi elszívás, illetve vegyifülke. A szakemberek Devecser Önkormányzatának készletéből kapott teljes körű egyéni védőfelszerelésben dolgoztak. A vízre kevésbé, vagy nem érzékeny anyagú tárgyakra egy rugalmas filmet adó metil-metakrilát diszperziót fújtak több rétegben. A papíralapú dokumentumokat egy gyógyszeriparban és múzeumi restaurálásban egyaránt alkalmazott anyaggal (észteralapú polimer és természetes sellak keverékének etilalkoholos oldatával) kezelték. Ezek beszerzésében is segítséget kaptunk Devecsertől. Az anyagok kémiai korrózióját csak lelassítani lehet, ezért az érintettek számára különösen becses fotopozitiveket máris digitalizáltuk, de az iratok archiválására is sor kerül az információk megmentése érdekében. A kiállított tárgyak szemlélése tehát a konzerválást követően veszélytelen, de végleges kezelésükről csak idővel lehet reálisan dönteni.


Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, 8200 Veszprém, Török Ignác u. 7.