EMLÉKEZZÜNK! 1920. JÚNIUS 4.

Trianon, 1920. június 4.

2010. június 4., péntek 16:15
Laczkó Dezső Múzeum
(Veszprém, Erzsébet sétány 1.)

A kiállítás látogatható: 2010. június 4. és november 4. között, naponta (hétfő kivételével) 10.00-től 18.00 óráig.
Hétfő szünnap
Előre bejelentkezett csoportokat külön is fogadunk.

 

Megnyitó: június 4-én pénteken 16:15-kor


A két világháború közti és a második világháború alatti magyar kormányok politikáját alapvetően meghatározta az I. világháborút Magyarország vonatkozásában lezáró trianoni békediktátum elleni revízió gondolata. De a revízió ott élt a korszak mindennapjaiban is. Egy korabeli iskolai füzet első borítóján pl. Nagy- és Csonka-Magyarország térképét találjuk. A hátsó borítón pedig az alábbi összefoglaló emlékeztette a nebulókat a szégyenletes békére:

„1920. JÚNUS 4.
Ezen a napon mondották ki a francia Trianonban a versaillesi park csodaszép palotájában a magyar nemzet halálos itéletét a győztes hatalmak, amelyet tizennyolc különböző nemzet fiai írtak alá, azok melyek a győztesekkel szövetségben állottak. Ezen a napon meg lőn pecsételve az ezeréves Magyarország sorsa - : de ezen a napon egyszersmind égő üszköt dobtak bele az európai béke könnyen lobbanó irattárába!
A felelősség azoknak a népeknek a lelkiismeretét terheli, kiknek fiai ezt a borzalmas katasztrófát fölidézték!
A magyar nemzetnek 282870 négyzetkilométernyi kiterjedésű területéből csak 32.2% marad meg a birtokában - : azaz 91114 négyzetkilométer.
Romániának egyedül több terület jut, mint a mekkora a nekünk hagyott csonka országrész. 73 vármegyéből marad nekünk 14. Romániának 36.4%, a Cseh-szlovák köztársaságnak 22.2%, a jugoszláv népeknek 7.4% és az osztrákoknak 1.8% jut a földarabolt Magyarországból. Fiume és területe a maga 21 kilométernyi területével nem mint nagy terület, hanem mint kereskedelmileg és közgazdaságilag fontos és pótolhatatlan veszteség szerepel a szomorú számok listáján.
A történelem legkegyetlenebb békéje elrabol a magyar nemzettől 10 millió és 783 ezer embert! Nekünk nem marad több, mint 7 millió 482 ezer. Ilyen vérlázító esetre a világ teremtése óta nem volt példa.”

A trianoni béke következményei, immár 90 esztendeje, lényegében máig is meghatározzák Magyarország és a magyarság sorsát. Elszakított nemzettársainkra egyaránt az asszimilálás veszélyét jelentheti országaik esetleges magyarellenes politikája, de ugyanúgy a viszonylagos anyagi jólét (Burgenland) is.

Tán erőszakkal, fegyveres hatalommal küzdjünk Trianon következményei ellen? Nem, nem, soha! Az ilyen politika csak újabb erőszakhoz vezethet. Ezt már megtapasztalhattuk korábban.

Akkor hát sorsukra hagyva, végérvényesen lemondjunk az anyaországtól elszakított magyar testvéreinkről? Nem, nem, soha! Ezt a magatartást sem követheti soha egyetlen becsületes magyar ember sem.

A megévő határok megváltoztatása nélkül, a messzemenő kulturális autonómia volna a megoldás? Hangzatos, de a magyarság vonatkozásában eddig nemigen működő elképzelés.

De hát akkor hogyan tovább? Európában jelenleg is a magyar nemzet tagjai közül élnek a legtöbben kissebbségi sorban.

PDF-formátumban letölthető (méret: 185 KB) Rainer Pál tanulmánya Benárd Ágostról, Veszprém országgyűlési képviselőjéről, aki a trianoni békeokmány egyik magyar aláírója volt.
Kiállításunkat tárgykölcsönzéssel segítették:
Huszár István – Tótvázsony Mihalovicsné dr. Lengyel Alojzia, Rainer Pál, Szakács Tibor, Trombitás Zoltán – Veszprém Szatmári Zoltánné Mátravölgyi Erzsébet – Budapest
Trianon Múzeum, Várpalota
Médiatámogatóink:
Klubrádió Napló Veszprém TV