Bibliatörténeti kiállítás – Pápa, 2008.

Kiállítás
"Boldog, aki olvassa"

(Jel 1,3)


Kiállításunk elsődleges célja, hogy a kiállított bibliai kéziratok, nyomtatott Bibliák, bibliafordítások segítségével szemléletes és igényes betekintést adjon a Biblia keletkezésének, több ezer éves hagyományozásának és hatástörténetének csodálatos világába. Ezen belül szeretne a magyar nyelvű Szentírás történetének ismeretlen erdejében útmutató lenni. Hatalmas, mintegy háromezer évet átfogó időutazás ez, amelynek természetesen csak a legfontosabb állomásait tudjuk e kiállítás keretében felvillantani.

Mi a Biblia?

A Biblia a Jézus Krisztus által alapított keresztény/keresztyén Egyház szent könyve, amelyben az Egyház hite szerint maga Isten szól a hívőkhöz. E könyv a keresztények hitére és életére nézve normatív, azaz meghatározó jelentőségű. A Biblia azáltal jött létre, hogy az Egyház tudatos döntés alapján egybekapcsolta Izrael népének szent iratait a Kr.u. I-II. században kialakult, később Újszövetségnek elnevezett keresztény iratok gyűjteményével. Izrael népének az Egyházban Ószövetségként ismert szent iratai és az Újszövetség iratai együtt alkotják a Bibliát. Ez az eredetileg görög kifejezés, amely előbb a latin nyelvbe, majd onnan szinte minden nép nyelvébe átkerült, szó szerint azt jelenti: "a könyvek" (a biblia). Az elnevezés arra utal, hogy a Biblia tulajdonképpen valóságos könyvtár, mivel sok-sok könyv gyűjteménye. A 27 újszövetségi irat mellett a protestáns (református, evangélikus) egyház 39 ószövetségi iratot tekint normatív jellegűnek, a római katolikus egyház viszont 46-ot, tehát héttel többet. Így a protestáns Bibliában a könyvek száma 66, a római katolikus Bibliában pedig 73. Az Ószövetséget héberül (kisebb részben arámi nyelven is) írták, az Újszövetséget pedig görögül. Ugyancsak görög nyelven fogalmazták a katolikus Bibliának a protestáns Bibliához képest többletet jelentő 7 iratát, amelyeket a katolikus szóhasználat deuterokanonikusnak, a protestáns szóhasználat apokrifusnak nevez.

Mikor írták a Bibliát?

Egy-egy ószövetségi könyv keletkezési ideje több évszázadot is felölelhet. Az írásos rögzítést gyakran megelőzte a szóbeli hagyományozás kora. Az Ószövetség legkorábbi iratainak alapszövegét már a Kr.e. X. században, Salamon király uralkodása idején írásba foglalhatták, és minden bizonnyal bővítették, átdolgozták őket, míg az egyes könyvek végleges formájukat elnyerték. Az Ószövetség irataiból nagyon sok megvolt már Izrael népének babiloni fogsága idején (Kr.e. 586-538), de még a Kr. e. II. században is keletkeztek olyan iratok, amelyeket az Ószövetség könyvei közé soroltak. Döntő időhatárnak a Kr.u. 100 körüli időszakot tekinthetjük, amikor véglegesen meghatározták a szent iratok számát.

Az Újszövetség könyveinek keletkezési ideje kb. Kr.u. 50-120 közé tehető, de már Kr.u. 30-50 között számolnunk kell a Jézus életével, halálával, feltámadásával összefüggő szóbeli hagyomány kialakulásával is. Pál apostol kb. 50-től írta leveleit, amelyek a Krisztus-hit legkorábbi hiteles bizonyságtételei. Az Újszövetség iratainak egy nagyjában-egészében zárt csoportja (az evangéliumok és az apostoli levelek) már 130 tájékán kialakult, a Kr. u. IV. század végén pedig több zsinat is meghatározta a Jézus Krisztusról hitelesen bizonyságot tevő iratok számát, összesen 27-et. Ezen iratok gyűjteményét Újszövetségnek nevezték el. A keresztyén Egyházban a Biblia könyveinek összességét kánonnak is mondják. A Szentírás szavahihetőségét jelölik ezzel a szóval, másrészt pedig arra utal a kifejezés, hogy ezen iratok gyűjteménye az Egyházon belül ellentmondást nem tűrő tekintéllyel bír.

Mi a Biblia tartalma?

A Szentírás könyvei terjedelmükre, nyelvi kifejezőkészségükre, tartalmukra nézve nagyon különbözőek. Már a feliratuk is árulkodó: Krónikák könyve, Példabeszédek könyve, Zsoltárok, Máté evangéliuma, Pál apostol levelei, Apostolok cselekedetei stb. E tartalmi sokszínűség mutatja, hogy e nagy terjedelmű gyűjtemény tartalmát nem egyszerű röviden felvázolni.

A Kr.u. I. században élt zsidó történetíró, Josephus Flavius (Kr.u. 37-100), például így foglalja össze az Ószövetség lényegét: "Nekünk (ti. a zsidóknak)... csak 22 könyvünk van, amelyek a múltra vonatkozó valamennyi elbeszélést tartalmazzák, és amelyeket joggal tekintünk hitelesnek. Öt ezek közül Mózestől származik. Ezek a törvényt tartalmazzák és az ember keletkezésére vonatkozó hagyományt egészen Mózes haláláig. Ez közel háromezer éves időszakasz. Mózes halálától kezdve Artaxerxész perzsa királynak, Xerxész utódának uralkodásáig a Mózes után következő próféták írták meg 13 könyvben azokat a dolgokat, amelyek az ő idejükben történtek. A további négy könyv az Istenhez szóló énekeket és az emberi élet folytatására vonatkozó intelmeket tartalmazza. Az Artaxerxésztől napjainkig terjedő eseményeket is leírták, de nem tekintik őket olyan hiteleseknek, mint az előttük keletkezett könyveket, mivelhogy megszakadt a próféták pontosan nyilvántartott láncolata." (Apión ellen I.8.38-42) Jézus Bibliája a héber nyelvű Ószövetség volt.

Az Újszövetség négy evangéliuma Jézus Krisztus tanításait, csodatetteit, az Isten országáról szóló, megtérésre hívó üzenetét foglalja össze. Az evangélisták egyúttal elbeszélik Jézus életét, áldozati kereszthalálát, a halálból való feltámadását és mennybemenetelét. Az Apostolok cselekedeteiről írott könyv a keresztyén egyház megalakulását és terjedésének történetét írja le. Az apostoli levelek megírásához eredetileg a keresztyén gyülekezetek szükségletei, hétköznapi életük eseményei szolgáltattak alkalmat. Azért válhattak az újszövetségi kánon részévé, mivel örök érvényű hitigazságok fogalmazódnak meg bennük. A Jelenések könyve az Újszövetség egyetlen prófétai jellegű irata, amelyben a Sátán által uralt világ és az Isten országa közötti küzdelemről, e harc végső kimeneteléről, Isten győzelméről, az új égről és új földről olvashatunk.

Miként jutott el hozzánk a Biblia?

Nagy utat járt be azóta a Biblia, hogy héber és görög nyelven leírták a szentírók Isten hozzájuk szóló üzenetét és mi magyar nyelven olvashatjuk azt. Már a Kr.e. II. században szükség volt arra, hogy az Ószövetséget az Ókor egyik világnyelvére, görögre fordítsák, mivel az anyaországon kívül élő zsidóság egy része már csak görögül beszélt. Ez a fordítás, a Septuaginta, lett a görög nyelvű első keresztyén gyülekezetek szent irata, és az újszövetségi könyvek írói is gyakran ebből idézik az Ószövetséget. A Septuaginta a mai tudományos ószövetségi szövegkutatás számára felbecsülhetetlen értékű szövegemlék.

A Római Birodalom nyugati területén kialakult, latin nyelvű egyházakban a teljes Biblia latin nyelvű fordítása, a Vulgata (= az általánosan elterjedt) lett a korai középkortól a mértékadó bibliafordítás. Az első magyar bibliafordítások szintén a Vulgata latin szövegét követik, csak a reformáció korában tértek vissza a bibliafordítók – humanista hatásra – az eredeti héber és görög nyelvű szövegekhez. A római katolikus egyházban a Vulgata szövege volt a mértékadó, sőt a tridenti zsinattól (1546) egészen a 2. Vatikáni Zsinat időszakáig (1962) "autentikusnak" tekintették ezt a fordítást. A protestáns egyházak a reformáció korától kezdődően kizárólagosan a héber és görög alapszöveget veszik alapul bibliafordításaikhoz.

A Szentírás sok részletét fordították magyarra már a középkorban és a XVI. században mind katolikus, mind protestáns részről. Az első teljes magyar bibliafordítást Károlyi Gáspár gönci református esperes készítette és adta ki 1590-ben Vizsolyban, ezért "vizsolyi" Bibliának is nevezik. Római katolikus részről Káldi György jezsuita szerzetes fordította magyarra a Bibliát 1626-ban. Neve után "Káldi-Bibliaként" is emlegetjük.

A magyar református és evangélikus egyház évszázadokon át használta a Károlyi-Bibliát. Mivel azonban a nyelv állandóan fejlődik-változik, ezért az érthetőség kedvéért szükséges volt korunk nyelvhasználatához igazítani az elavult, érthetetlenné vált kifejezéseit. 1908-ban adták ki a revideált Károlyi-Bibliát, amelyet ma is sokfelé használnak még. A XX. század második felében a két egyház tudósai, közös munka eredményeként, mai magyar nyelvre fordították a Szentírást az eredeti nyelvekből (1975, illetve 1990). A római katolikus egyházban jelenleg az ún. Jeruzsálemi Biblia magyarra fordított változata használatos, amely ugyancsak az eredeti nyelvek alapján készült (1973). Megjelent a Neovulgata magyar fordítása is (1996).

A Baldacci-gyűjtemény

A fényképezés elterjedéséig a könyvek díszítésének legfontosabb elemei a különféle technikával készült metszetek voltak. Rövid időn belül a metszetkészítés önálló művészeti ággá fejlődött. A nyomtatott Bibliákhoz illusztrációként készült metszetek mellett a Biblia jelentős önálló művészeti alkotások készítésére is ösztönözte a művészeket. A falakon a Pápai Református Gyűjtemények tulajdonában lévő Baldacci-féle metszetgyűjtemény bibliai tárgyú alkotásai láthatók. A 2550 darabból álló rendkívül értékes gyűjteményt Baldacci Antal báró 1863-ban Vály Ferenc, Tarczy Lajos és Kerkápoly Károly tanárok révén adományozta a Dunántúli Református Egyházkerületnek. A gyűjtemény a legértékesebb darabjai Albrecht Dürer fametszetei, de szinte minden jelentős metszetkészítő művésztől láthatunk alkotásokat.

Az 1. kiállítóterem

Az 1. teremben a Biblia kéziratos hagyományozásának folyamatába és a legkorábbi fordítások világába pillanthatunk be. Az áttekintést a görög és héber nyelvű Biblia, ill. a görög Újszövetség nyomtatott szövegkiadásai zárják.

Kr.e. 1000 körül, az első izraeli királyok (Saul, Dávid, Salamon) idejében kezdődött el Izrael ősi történeteinek feljegyzése. Ezen időtől kezdték el írni Izrael királyainak történetét, összegyűjtötték a vallási és polgári törvényeket, az istentiszteleti imádságokat. Fokozatosan alakult ki az Ószövetség három részének anyaga: 1. a Törvény (TÓRA); 2. a próféták (NEBIIM); 3. az Írások (KETUBIM). Csak Kr.u. 100 körül határozták meg a zsidó írástudók az ószövetségi kánon héber nyelvű iratainak számát, amely kánon a mai napig az Ószövetség fordításának alapjául szolgál.

Kr. u. 50-120 között íródtak az Újszövetség könyvei, amelyek Jézus életéről, áldozati haláláról, feltámadásáról, valamint életének és halálának jelentőségéről tudósítanak. Az Újszövetség legkorábbi iratai közé tartoznak Pál apostol levelei. Az újszövetségi kánon iratainak számát az Egyház a Kr. u. IV. század végén határozta meg. Az eredeti kéziratokból egy sem maradt fenn, de sok olyan kéziratot őriznek napjainkban a nagy könyvtárak, amelyek az eredetihez egészen közeli, hiteles másolatok.

Az Ószövetséget többek között egy XVIII. századi Tóra-tekercs, a legfontosabb qumráni kézirat, az 1947-ben felfedezett Ézsaiás-tekercs fényképe, valamint különböző nyomtatott Ószövetség-kiadások képviselik.

Az Újszövetség legkorábbi kézirata a híres P 52-es papirusz (Kr.u. 130), amelynek felnagyított képe a Jézus Pilátus előtti beszélgetésének egy töredékét tartalmazza (János evangéliuma 18,31-33, és 37-38). A kiállítás egyedülálló darabja az egyik legértékesebb bibliai kódex, a római Vatikáni Könyvtárban őrzött, IV. században keletkezett, ún. Codex Vaticanus hasonmás kiadása. Ez a bibliai kézirat szinte az egész Szentírást tartalmazza görög nyelven.

Az Újszövetség legelső nyomtatott szövegváltozatát a nagy humanista, Rotterdami Erasmus készítette elő és adta ki 1516-ban, Bázelben, az általa készített latin fordítással együtt. Erasmus ezzel időben megelőzte a complutumi (a spanyolországi Alcala de Henares) egyetem tudósai által készített híres polyglotta (többnyelvű) Biblia kiadását (1520), amely a héber és a görög szöveg, ill. azok latin fordítása mellett más régi bibliafordításokat is magába foglal. E kiadás nyomán készült az ún. párizsi polyglotta Biblia (1629-1646), amely az eredeti nyelvek mellett még öt másik bibliafordítást közöl. Kiállításunkon a 10 kötetes mű egyik eredeti kötete látható. A párizsi polyglotta értékes párja, a kiállításunkon szintén látható, hat kötetes londoni polyglotta Biblia (1655-1657), az angol protestáns bibliatudomány büszkesége. A hét mellérendelt bibliafordításból a szír nyelvű rész még ma is jelentős tudományos értéket képvisel.

A későbbi nyomtatott szövegkiadások közül ki kell emelnünk a budapesti egyetemi könyvtárban őrzött, a négy evangéliumot tartalmazó görög nyelvű kézirat Márkfi-féle kiadását (1860). A szép iniciálékkal díszített evangéliumos könyv a XV. században bizonyíthatóan Janus Pannonius tulajdonában volt.


A 2. kiállítóterem

A magyar nyelvű Biblia története a kezdetektől a XIX. század végéig. Középkor és reformáció, ill. az egyes felekezetek egykori és jelenben is használatos bibliafordításai.

A Szentírás egyetlen középkori európai könyvtárból sem hiányozhatott. Nem csupán a teológia tudományának, a kegyességi életnek, a liturgiának, és az egyházi jognak volt az alapja, hanem – tudománytörténetileg tekintve – a keresztény Európában kialakuló, mai értelemben vett tudomány is innen veszi eredetét. A középkori kolostorok kultúrahordozó centrumok voltak, amelyekben az imádság és a munka mellett tanulmányozták a Szentírást, másolták, fordították, magyarázták, és igehirdetés formájában továbbadták tanításait. Az első nagyobb magyar bibliafordításokból részleteket őrzött meg a Bécsi kódex (1450), a Müncheni kódex (1466); az Apor kódex (1500), valamint a Jordánszky kódex (16. század eleje).

A könyvnyomtatás feltalálásával minőségileg új korszak kezdődik: a Szentírás a reformáció korában lesz igazán népkönyvvé. Maga a könyvnyomtatás is egy Biblia kinyomtatásával indult hódító útjára: 1455-ben kerül kiadásra Johannes Gutenberg ún. 42-soros Bibliája Mainzban. Ettől kezdve minden nyomdász számára igazi kihívást jelentett a Szentírás méltó külalakban való megjelentetése.

A Váradi Biblia

Magyarországon csak a XVI. század elején jelentek meg magyar nyelvű nyomtatványok. A legelső magyar nyelvű nyomtatott könyv egy bibliafordítási részlet. Komjáthi Benedek: A Szent Pál levelei magyar nyelven c. művét azonban még Krakkóban nyomtatták 1533-ban. Az első magyar nyelvű könyv, amelyet Magyarország határain belül nyomtattak, ugyancsak egy bibliafordítás, Sylvester János Sárváron, 1541-ben megjelent Újszövetség-fordítása: Uj Testamentum magyar nyelven, melyet a Görög és a Deák nyelvből újonnan fordítánk, a magyar nípnek Keresztyén hitben való épülésére.

Az első teljes magyar bibliafordítást a református Károlyi Gáspár és munkatársai készítették. 1590-ben jelent meg Vizsolyban, a címe: Szent Biblia azaz Istennek Ó és Új Testamentumának próféták és apostolok által íratott szent könyvei. Az Istennek Magyarországban való Anyaszentegyházának épülésére. Ennek 2. kiadása az ún. "Hanaui" Biblia (Hanau, 1608), a 3. kiadása az ún. "Oppenheimi" Biblia (Oppenheim, 1612). Mindkettőt Szenczi Molnár Albert rendezte sajtó alá. Híres kiadása még: az ún. "Váradi" Biblia (Nagyvárad, 1660), amely I. Rákóczi György erdélyi fejedelem ösztönzésére készült, valamint Misztótfalusi Kis Miklós ún. "aranyos" Bibliája (Amszterdam, 1685), nyomdatechnikailag is híres és számon tartott kiadás.


Káldi-biblia

Az első teljes katolikus bibliafordítást, mintegy válaszul Károlyi teljesítményére, a jezsuita Káldi György készítette: Szent Biblia. Az egész Keresztyénségben bévött Régi Deák betűből. Magyarra fordította ... Káldi György pap. Bécs. 1626 (RMK I.551).

Egyik felekezet sem tekintette hibátlannak Károlyi bibliafordítását. Ezért, a kritikai hangokon túl, új fordítási kísérletek is születtek, de egyik sem tudta kiszorítani a Károlyi-Biblia használatát. Komáromi Csipkés György debreceni professzor bibliafordítása 1718-ban jelent meg Leidenben (az évszám a címlapon 1685!); Torkos András győri evangélikus lelkész Újszövetsége 1736-ban Wittenbergben (2. kiad. 1803, Pozsony); Ballagi Mór református professzor Mózes öt könyve (Bp. 1840/41); Kámory Sámuel evangélikus lelkipásztor lefordította a teljes Bibliát (Pozsony, 1870).

Guzmics Izidor pannonhalmi szerzetes Zsoltárok könyve (Pest, 1832) fordítása Káldi hatását tükrözi. A legjelentősebb római katolikus bibliafordítás 1862-65 között készült Egerben, ez a Káldi-fordítás átdolgozása. Az átdolgozó Tárkányi Béla után Káldi-Tárkányi Bibliának nevezik (újra kiadták Budapesten 1915-16-ban).

A Károlyi-Biblia kiadásának új korszaka kezdődött 1804-ben, amikor a Brit és Külföldi Bibliatársulat vette át a bibliakiadás ügyét. Ez a társulat bízott meg egy húsztagú bizottságot a gyors nyelvfejlődés miatt több helyütt érthetetlenné vált Károlyi-fordítás átdolgozásával (a bizottság tagja volt többek között az egykori pápai diák Ballagi Mór, ill. Németh István pápai teológiai tanár). Munkájuk eredménye az 1908-as megjelenésű (1905-ös évszámmal!) ún. "revideált Károlyi", amely ma is használatos. Ennek újbóli revideálása az 1938-as, ún. "próbafordítás" melynek ószövetségi részét Czeglédy Sándor, egykori pápai teológiai tanár készítette, az újszövetségi részt pedig Raffai Sándor evangélikus püspök.


A 3. kiállítóterem

A magyar Biblia története és a bibliatudomány fejlődése a XX. században. A Biblia eljuttatása korunk emberéhez. A Biblia a világ nyelvein.

A XX. században a magyar nyelv gyors fejlődése folytán egyre nyilvánvalóbbá lett, hogy nem elegendő az ódon zengésű XV. és XVII. századi bibliafordítások modernizálása. Mindegyik magyarországi felekezet belátta, hogy új, a mai kor nyelvi követelményeit figyelembe vevő bibliafordításokra van szükség. A magyarországi zsidóság is ekkor készítette el a maga magyar nyelvű bibliafordítását (1907). A protestáns egyházakban egész sor Újszövetség-fordítás látott napvilágot: Czeglédy Sándor pápai teológiai tanártól (Győr, 1924); Masznyik Endre evangélikus teológiai tanártól (Bp. 1925); Raffay Sándor evangélikus tanár-püspöktől (Bp. 1929), Budai Gergely református teológiai tanártól (Bp. 1967). Ebbe a vonulatba sorolható Kecskeméthy István református teológiai tanár bibliafordítása is. A katolikus egyház ugyancsak nagy erőfeszítéseket tett a modern katolikus bibliafordítás ügyében. 1927-34 között újra átdolgozták a Káldi-fordítást (Takáts Ernő, Iványi János, Aistleitner József, Pataki Arnold, Székely István, Martin Aurél, Babura László), melyet 1946-ban ismét kiadtak. Igen jelentős Békés Gellért és Dallos Patrik Újszövetség-fordítása (1951, 2. kiadása Róma, 1955). Jelenleg a római katolikus egyházban az ún. Jeruzsálemi Biblia magyarra fordított változata a használatos (1973). A protestáns bibliakiadás ügyét 1948-ban a református egyház vette át a Brit és Külföldi Bibliatársulattól. A református és evangélikus egyház szakembereiből összeállított ó- és újszövetségi fordítóbizottságok az 1950-es évektől kezdődően egy új fordítást készítettek, amely 1975-ben jelent meg. E bizottságok tagja volt három pápai teológiai tanár, Tóth Lajos, Tóth Kálmán és Pongrácz József is.

Cseh nyelvű Biblia 1570-ből

Nincs a világnak egyetlen más könyve sem, amelyre annyi időt, szeretetet, szorgalmas kutatómunkát, vagy pénzt áldoztak volna, mint a Biblia. Ez az állítás érvényes mindegyik felekezetre, a héber Biblia (Ószövetség) esetében pedig a zsidóságra is. A XX. század a Biblia újra felfedezésének az évszázada volt. Ezt elősegítették olyan szenzációs felfedezések is, mint a Holt-tenger melleti qumráni barlangokban talált bibliai kéziratok, amelyek nem csak a bibliatudományt lendítették előre, hanem a közvélemény figyelmét is a Szentírásra irányították. A Biblia kutatása napjainkban sokféle tudományág bevonásával, nemzetközi összefogással történik, amelyben magyar szakemberek is részt vesznek.

A modern bibliakiadások ügyelnek a réteg-igényekre is, megkísérlik minél közelebb hozni a Szentírást korunk emberéhez. E törekvés példái a bemutatott különféle Bibliák: Biblia magyarázó jegyzetekkel; Zsoltárkönyv (Hajdók János fordítása, Bp. 1980); színes fényképekkel ellátott protestáns Újszövetség (Bp. 1984); kétnyelvű (angol-magyar, német-magyar stb.) Újszövetség; Bibliai történetek gyerekeknek (Bp. 1987); biblai képregény; Csökkentlátók Bibliája; vakok Bibliája (braille- írással); Biblia mikrofilmen; hangzó Biblia (CD, DVD); Biblia az interneten stb., bibliai keresztrejtvények, társasjátékok stb. mint a Biblia mai "fordításai".

A Biblia egészen vagy részeiben a legtöbb nyelvre lefordított irodalmi alkotás: napjainkban a világ kb. háromezer nyelvéből mintegy kétezer nyelven lehet olvasni a Szentírás valamelyik részletét, vagy a teljes Bibliát.


A kiállítás plakátképének letöltése (153 KB)
Rendezők, támogatók (kiállításvezető 2. lap) letöltése (440 KB)