Avarok, honfoglalók...
Veszprém megye régészeti emlékei az avar kortól a 10-11. századig

A kiállítás egyik célkitűzése az avarság, az ún. Keszthely-kultúra népének és nem utolsó sorban a 10-11. századi magyarság életének, a ránk maradt régészeti leletek tükrében lehetőleg minél szemléletesebb bemutatása. Ez gyakran nem könnyű feladat elé állította a rendezőket. A Kárpát-medence éghajlati és talajviszonyai között sajnos mindazon használati tárgyak, díszek, amelyek szerves anyagból (fa, bőr, textil) készültek, nem maradtak meg napjainkig. Jól tudjuk, hogy az időtálló anyagokból készült tárgyi emlékek csak egy töredék részét képezik mindazon színes, változatos hagyatéknak, amelyet e népek ránk hagytak. Mindezek ellenére kiállításunkban kísérletet teszünk arra, hogy elsősorban az ásatási megfigyelések, eredmények, valamint az írott források, a néprajzi párhuzamok felhasználásával minél árnyaltabb képet mutassunk be e három nép életéről, mindennapjairól, tevékenységéről, hitéről, művészetéről. Célunkat elsősorban a Veszprém megyében előkerült és feltárt leletanyag felhasználásával valósítjuk meg. Sok esetben lehetőség nyílt összehasonlítani a többé-kevésbé azonos életmódot folytató avar és a magyar emlékanyagot. Ilyen többek közt az a lakóhely (tér), amely mindkét nép által hátrahagyott és feltárt telepeken, illetve az írott források alapján kimutatható. Ezek közé tartozik a jurta. A nagyállattartó közösségek, az ehhez köthető életforma során alakult ki a rácsos falú, kupolás tetejű, nemezzel borított, praktikus sátorszerű építmény. Kiállításunkban a honfoglalás kori részben állítottuk fel azt a jurtát, amely pontos mása a ma még használatban levő hasonló építményeknek. Sajnos feltárásból származó hiteles adatunk még nincs. A jurta egyúttal kiállítótérként is szolgál a 10-11. századi emlékanyag bemutatására. Itt látható a "tűzhelynél szorgoskodó asszony", a gyöngy-fűző asszony, a ládán alvó gyermek.
A két nép másik közös vonása a már megtelepedett életmódra utaló házak. Mind avar, mind honfoglalás kori telepeken gyakori a nagyjából 3 x 3 méteres, félig földbe mélyített lakóház, egyik sarkában kőből rakott tűzhellyel. Mellettük minden bizonnyal a föld felszínére épített gerenda vagy boronaházak is állhattak. Kiállításunkban az avar részen rekonstrukcióban és rajzban mutatjuk be a korabeli falu képét.
Különösen a férfi viselet és a fegyverzet mutat sok hasonlóságot a két nép hagyatékában. Mindkét esetben jellemző a veretekkel díszített bőröv, bár természetesen ezek forma és mintakincse már jelentősen eltér egymástól. Úgyszintén azonosságot mutatnak a közelharc során használt fegyverek, de talán a legszembetűnőbbek a csontlemezes reflexíjak. A rangosabb avar és honfoglalás kori férfi viseletet, fegyverzetet, valamint a díszesen felszerszámozott lovat rekonstrukciók segítségével mutatjuk be.
Úgyszintén részben ásatási megfigyelések, részben néprajzi adatok felhasználásával készítettük el az avar és korai magyar női viseletet. A többi leletet vitrinben állítottuk ki.
A sok közös vonás mellett természetesen jelentős különbségeket is tapasztalhatunk, olyanokat, amelyek kizárólag csak az adott népre, egy adott időszakban volt jellemzők. Ilyenek például a női viseletben figyelhetők meg. Amíg a rangosabb honfoglalás kori asszonyok ruháikat, fejfedőiket, lábbelijüket fémveretekkel díszítették, addig ez az avar női viseletre nem volt jellemző. Ezzel szemben az avar kori női sírok gyakori melléklete a csontból készült tűtartó és az agyag orsógomb. Ezek általában hiányoznak a magyar sírokból, de éppen ez a változatosság teszi érdekessé, sajátossá azt az emlékanyagot, amelyet e két nép ránk hagyott.
Az avar kori falurészletben kaptak helyet a különböző tevékenységeket bemutató rekonstrukciók. Így a női munkák közül a szövést, fonást és varrást, míg a férfiak munkái közül a fazekas, bőrműves tevékenységét mutatjuk be. A vitrinben kiállított emlékanyag kapcsán, magyarázatképpen összefoglaljuk mindazon ismereteinket, amelyek a korabeli tevékenységekhez kapcsolódnak. Nem feledkeztünk meg a gyerekekről sem, akiket játék közben mutatunk be.
A terem közepén látható, rekonstruált in situ sírok a három nép (késő avar, késő Keszthely-kultúrás, 10-11. századi) temetkezési szokásait mutatják be.
Addig, amíg az avar és a magyar emlékanyagban, a különbségek szem előtt tartásával, számos rokon vonást figyelhettünk meg, addig ez nem mondható el az ún. Keszthely-kultúra népéről. Szinte azt mondhatnánk, hogy ez "kilóg" az adott időszak képéből, bár megjelenése a Kárpát-medencében, pontosabban a Balaton dél-nyugati részén, az avar kor korai időszakára tehető, míg valószínűleg maradékaik megérhették a magyar honfoglalást is. Gyakorlatilag szemtanúi voltak mindazon eseményeknek, az egész 6. század végétől a 9. század utolsó har-madáig tartó időszaknak, amely elsősorban a dunántúli területeket érintette. "Különállásuk" elsősorban a nép származásával magyarázható. Sajnos erre vonatkozólag még mindig csak feltételezésekre szorítkozunk. Ennek oka, hogy a több száz, még az 1800-as évek végén feltárt sír anyaga az idők folyamán összekeveredett, dokumentáció hiányában ma már nem azonosítható. Megoldást elsősorban csak újabb, hitelesen feltárt és jól dokumentált temetőfeltárá-soktól várhatunk. Ilyen kutatások jelenleg csak a Lesencetomaj-Piroskereszt lelőhelyen folynak, ahol eddig 704 sír látott napvilágot. Kiállításunkban e temető anyagából mutatunk be válogatást.
Eddigi ismereteink szerint e jellegzetes leletanyagú temetőket olyan nép hagyta ránk, amelynek eredeti hazája a Bizánci Birodalom területén kereshető. Viseletében is antik hagyományokat követ. Ez különösen a korai időszak női viseletében figyelhető meg: kis méretű kosaras fülbevalók, korongfibulák, több sorban felfűzött gyöngynyakláncok, ruha összetűzésére szolgáló tűk. Később, éppen az őket körülvevő avarság hatására, olyan elemek is bekerültek a női divatba, amelyek elsősorban az avar asszonyok viseletére jellemző. Ilyenek voltak a dinnyemag alakú gyöngyökből fűzött nyakláncok, néhány fülbevaló típus, poncolt díszítésű bronz huzalkarperecek, bár hangsúlyozni kell, hogy mindezek ellenére igen szigorúan ragasz-kodtak régi viseleti szokásaikhoz. Igaz ezek idővel kissé átalakultak: a kosaras fülbevalók mérete egyre nagyobb lett, a ruhatűk szárát négyfelé hasították, méreteik szintén jelentősen megnőttek. Valamivel szegényesebb a férfi sírok emlékanyaga. Leggyakrabban vas csatok, karikák, kések jellemzik. Ritkaságszámba megy a veretekkel díszített öv.
Kiállításunkban rekonstrukció segítségével mutatjuk be a jellegzetes Keszthely-kultúrás kora és késői viseletet. Külön tárlóban helyeztük el a szintén ritka agyag edényeket és fa vödröket. A női és a férfi sírok leletanyagából válogatást mutatunk be a vitrin-részben.
Veszprém megyében egyedülálló, de országosan is ritkaságszámba mennek az olyan temetők, amelyeket nem csak az avar, hanem a honfoglalás korában is használtak. Ilyen temető került elő véletlen folytán Balatonudvari település Fövenyes nevű részén. Az első sírokra 2002-ben, csatornázási munkák közben bukkantak. A megindult feltárások során derült ki, hogy a temetőben két nép sírjai találhatók: a Ny-K-i tájolású, 10-11. századi sírok korábbi, É-D-i tájolású késő avar kori sírokra voltak rátemetve. A két, eltérő korú temetkezések nem bolygatták egymást. Mindazok ellenére, hogy a leletmentés csak a nyomvonallal veszélyeztetett területre terjedt ki, így is 114 sírt sikerült feltárni. E temető anyagából láthatunk válogatást, illetve a térben ábrázolt temetőtérkép segítségével szemléltetjük a két nép hagyatékát rejtő sírok elhelyezkedését.
Nem lenne teljes az adott időszakról alkotott képünk, ha nem ismernénk a korabeli mezőgazdaságot, ezen belül az állattenyésztést és a növénytermesztést. Ásatásokból származó növényleletek, állatcsontok, régészeti tárgyak és ábrázolások szemléltetik a korabeli állattartát és növénytermesztést, illetve ezek kapcsán szó esik az étkezési szokásokról is.
In situ kiemelt imolai típusú kohó rekonstrukciója szemlélteti a korabeli kohászatot, illetve ábrázolásokon látható a többi ismert korábbi kohótípus. Vitrinben állítottuk ki a kohóműhelyek feltárása során előkerült leletanyagot, valamint szó esik a kovácsok fontos munkájáról, amely nélkülözhetetlen volt a mindennapi élet során. Magas szintű tudásuk nélkül ma sokkal kevesebbet tudnánk a korabeli fegyverekről, felszerelési tárgyakról, mezőgazdasági eszközökről.
Kisebb vitrinben állítottuk ki az avar, Keszthely-kultúrás és a korai magyarok hitvilágával kapcsolatos tárgyi emlékeket. A sámánhitről ábrák és leírás alapján adunk képet. A tárgyi emlékek nagyobb részt amulettek: átfúrt állatfogak, kagyló, növényi magot tartalmazó, láncon függő amulettek, félhold alakú csüngők, kicsinyített Thor-buzogány, hengeres vagy kerek bullák. A keresztény hit emlékei: Petros-bulla, keresztek, amulett-kapszulák, koporsókeresztek.
Külön részben foglalkozunk az avar és honfoglaló népesség antropológiájával. Az adott populációra jellemző koponya, az erről készült rekonstrukció (avar férfi és nő, illetve honfoglaló férfi és nő) alapján nyerhetünk képet a korabeli népesség embertani képéről. Ugyanebben a részben mutatjuk be a csontvázak vizsgálata során megfigyelt különböző betegsége-ket, gyógyítási módokat. Így bemutatjuk a jelképes és valódi trepanációt, a hadisérüléseket, csonttöréseket, csontritkulást, csípőficamot, valamint rajzban az avar kori sérvkötőt, érvágót, csonttégelyt. Archeobotanikai adatok alapján ábrákon mutatjuk be a korabeli gyógynövényeket.

S. dr. Perémi Ágota
régész muzeológus